|
Bevezető
Vavyan Fable (Molnár Éva) az az író, akihez bármikor szívesen térek vissza. Mindegy, hogy régebbi művét veszem elő újra, - egyszerűen mert hiányzik - vagy újba kezdek a várakozás izgalmával, két dolgot biztosan kivált belőlem: felvidít és megnyugtat. Megnevettet bizarr figuráival, szófordulataival, abszurd szituációval, és erőt ad - nekem mint nőnek - különleges, a tökéletességtől távol álló, esendő, de olykor kemény hősnői által. Akik kerüljenek bármilyen bajba, kilábalnak belőle, akik legyenek bármily vagányak, valójában "gyenge" nők. Olyan mesébe csöppenek, amelyben végül a jó győz akkor is, ha a világ ég, ha a gonoszok tombolnak, ha a Föld veszélyben van? és ez kell a mai nőnek - a férfiakról nem tudok nyilatkozni -, hogy legyen miből feltöltődni, erőt meríteni, váratlanul a buszon, vagy az üzletben hangosan felkacagni, ha eszébe jut egy-egy Fable mondat.
Az írónő interjúnkban is önmagát adta.
- Az ember egyszerűen jól érzi magát,
amikor könyveit olvassa. Stílusával, humorával eléri, hogy észre
sem vesszük: okít-tanít. Ez tudatos, vagy olyan mély Önben a természet
szeretete, hogy ösztönösen beleszövi a történetbe?
- Isten óvjon attól, hogy tudatosan tegyek effélét. Sosem törekedtem néptanítói vagy megmondó-emberi babérokra. A természetet, a növény- és állatvilágot viszont valóban nagyon szeretem. Örülök, ha ez az érzés (szenvedély?) átjárja regényeimet. Annak idején én is így "fertőződtem" életörömmel, derűvel és állatszeretettel Gerald Durrell könyvei által. Sosem felejtem el, mennyire meggyászoltam a tengerbe pottyant ezerlábúját...
- Könyveiben
úgy mutatja be a növényeket, hogy az olvasó szinte "szerelmes" lesz
beléjük, és rohan a legközelebbi kertészetbe. Honnan van ez az óriási
növény tisztelet és -ismeret?
- Nem tudom, azt hiszem, így születtem. Aztán erre még rátöltöttem Gerald Durrell, Joy Adamson és mások közreműködésével. Ahogy megtanultam olvasni, falni kezdtem a természetről szóló könyveket, amikor pedig épp nem olvastam, kimentem a tájba, élvezni azt. Alighanem ezért vonzódom oly erősen a tereplovagláshoz. Ha a karámban kell "centrifugálnom" a lóval (idomítás céljából), tíz perc múltán annyira elunom a körözést, hogy máris a veszettség tüneteit észlelem magamon, és robogok kifelé a fák, cserjék, madarak, őzek és nyulak közé.
- Az alábbi szavakat hogyan definiálná
"igazi" Vavyan Fable stílusban, illetve mi jut róluk az eszébe?
Természet - élvezném, ha e tekintetben is mihamarabb európaivá akarnánk
válni, s a hon népe felhagyna a tarlóégetés, határba szemetelés
ocsmány gyakorlatával. Továbbá szívesen látnék ilyen feliratú autómatricákat:
ÉN NEM DOBOM EL AZ ÉGŐ CSIKKET! A HOLTAT SEM!
Szelektív hulladékgyűjtés - esztendők óta irigylem mindazon osztrák
és máshoni polgárokat, akik fiókos tömörítő szekrényt tartanak a
háztartásukban, melynek segédletével zsugorítani képesek a rettenetes
göngyölegtengert. Türelmetlenül várom, hogy ne csak a szerves és
szervetlen hulladékot különböztethessem meg a hajlékomban, hanem
a többit is különválogathassam. Na persze, míg ez mifelénk nem üzlet...
Környezetvédelem - nem azt tekintem annak, hogy ha egy falu közelében
korszerű szemétégetőt akarnak építeni, boldog-boldogtalan tüntet
ez ellen, azután e harcos lelkek tovább hordják a határba a sittet,
dzsuvát, traktorgumit, ócska linót, és még fel is gyújtják... Épp
úgy, mint az állatkínzást, a környezetszennyezést is bűntettként
kellene kezelni.
Felállhatna a Zöld Rendőrség, hogy mindehhez végrehajtó szerv is legyen. Valami azt súgja, tüstént kevesebb lenne a tarlóégetés, vagy a csupán élvezeti célból okozott bozóttűz, és a házi kazánok kéményén át is gyérebben ömlene a rákkeltő füst - de még hosszan folytathatnám a sort.
Állatkínzás - örülök a törvénymódosításnak, mely szerint immár bűnténynek számít, ám most már nagyon régen várom, mikor hozzák létre a hivatalos állatvédelmet és ennek összes felügyeleti és végrehajtó szervét. Mert ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ezt a munkát továbbra is a hatósági állatorvosnak és a jegyzőnek kéne végeznie?! Hisz ezen a szinten eddig sem túlságosan vették a szívükre az állatok nyomorát. Remélem, a törvénymódosítást kikövetelő civil állatvédők ez ügyben is összegyűjtenek néhány százezer aláírást, minél hamarabb, én már fenem a tollamat!
Lelkiismeret - legyen mindenkinek! Ehhez még sokat kell csiszolnunk a tudatunkat, utóvégre mi még azt a dölyfös marhaságot tanultuk az iskolában, hogy "az ember legyőzi a természetet". Miért kéne legyőznie???
- Legtöbb könyvében szerepel, - ha csak
egy rövid jelenet erejéig - elesett, segítségre szoruló állat. Ön
aktív állatvédő?
- Passzív biztosan nem vagyok. Nyolc kutyám közül ötöt utcáról, mezőről, rossz körülmények közül fogadtam be, egyikük pedig a szaporító-szakma rémműve, ő éppen egy éves, és máris három korrekciós műtéten esett túl. Tavalyelőtt két kidobott cicacsecsemőt neveltünk fel cumisüvegen. Tavaly azért csak egyet, mert az út közepére hajított, az újszülötteket tartalmazó reklámszatyron keresztülment egy autó, minek következtében csupán egyetlen cinyóbébi maradt életben. Olyan értelemben mégsem vagyok aktív, mint például a Meggyes becenevű, nagyrabecsült ismerősöm, aki arra költi a keresetét, hogy az Illatos úti kivégzőtelepről mentsen ki állatokat, beoltassa, gyógyíttassa, menhelyre-gazdához juttassa őket, még akkor is, ha kábé naponta ötször belehal az ekként szerzett lelki sebeibe. Ezt önvédelemből nem csinálom.
- Kiváló emberismerőnek tűnik! A szereplők
karakterét valósághűen, "felismerhetően" mutatja be. Hogyan írná
le saját magát?
- Sárkányként. De néha módfelett kezes, barátságos sárkány vagyok.
- Van-e olyan hely a világon, ahová mindenképpen
szeretne eljutni? Miért?
- Visszavágyom a brit szigetre. Annak ellenére hiszem, hogy előző életeimet ott töltöttem, hogy nem beszélek angolul. Ha ott vagyok, különös "hazajöttem" érzésem támad. Ott lettem "viselős" olyan szerelmetes hangulatban létrejött regényeimmel, mint a Jégtánc és a Sárkánykönny.
- Mik a tervei? Dolgozik-e újabb könyvön?
- Új fantasyt írok. Szerelemről, hatalomról, küzdelemről. Főbb hősei egy heteroszexuális férfi és egy nő, egy korhatáros sárkány - és a többi TITOK!
|