Vavyan Fable a lovak és a lovaglás szerelmese, s ez a regényeiben is tükröződik. Amikor a népszerű írónő felszáll a nyeregbe, a földön hagyja a gondokat, amikor pedig visszatér a lovaglásból, kipihentnek és boldognak érzi magát. "Korábban a növénygyűjtés, a kertészkedés volt a mániám, aztán amint megtelt a kert, és nem volt szükség újabb növényekre, a lelkesedésem is alábbhagyott. Ám a lovak iránti rajongásom már-már szerelem: minél hosszabb időt töltök velük, annál közelebb kerülök hozzájuk.

A vonzalom kamaszkoromban alakult ki, de csak negyvenévesen tanultam meg lovagolni. Igazi szenvedélyemmé akkor vált, amikor megvettem az első lovat, s ez egymás után hozta a változásokat. Rájöttem, hogy nem jó, ha külön élünk egymástól, ezért vettünk egy félreeső tanyát a Pilisben, házat és istállót építettünk, bértartást vállaltunk, és rövidesen beindul a lovasiskolánk is. Az álmaimat váltotta valóra a második lovam, a Hollandiából származó fríz, amelynek dús szőr borítja a bokáját, és ettől olyan, mintha trapéznadrág lobogna a lábán.

Egy-egy jóízű paripázás után úgy érzem, kisimul a lelkem, megnyugszom és feltöltődöm a természet csodás élményeivel. Ilyenkor mindig rádöbbenek, mi az, ami számít, ami fontos az életben. Sűrűn lovagolok a nádas mellett, ahol nemrég izgalmas élményben volt részünk. A száraz nádban bandukoló őz a lovam zajára hirtelen rohanni kezdett. Tangó érzékelte az őz tempóját, megszaporázta a lépteit, és szabályos verseny alakult ki köztük. Aztán az őz megriadt, irányt változtatott és elnyargalt, ám rövid távon mégis mi győztünk. Egyébként semmilyen versengést nem szeretek, távol áll tőlem ez a mai, csatározásokkal teli világ, a lovat helyváltoztatásra használom. Amikor még Szentendrén laktam, júniusban alig vártam, hogy kilovagoljak a közeli hatalmas mezőre, amelyet elborítottak a margaréták, és a fehér szirmoktól olyanná vált, mint egy napsütötte, nyári hómező. Esténként, mielőtt lefekszem, kimegyek az istállóba, megsimogatom a lovakat, beszélek hozzájuk egy kicsit, és mindannyian nyugovóra térünk. Meghálálják a gondoskodást, a törődést - olyan jó, amikor az ember érzi, hogy ez a hatalmas négylábú a barátja."