Csak válaszok, a kérdések már elkallódtak.

?

Mi ebben a kuriózum? Hát nem mindnyájan ilyennek lenni vágyunk? És a talpraesettek, önállóak és vagányak meg is csinálják. Azzá lesznek, amik. Tudom, nem kis feladat.

?

Mert mostanában - alighanem későn érő típus vagyok -, jutottam el odáig, hogy megfogalmazódjanak azok a gondolataim, melyek réges-régen foglalkoztatnak, hiszen életem (életünk) alapkonfliktusait okozták-okozzák. Lásd például: látszat és lényeg.

?

Ó, hát hogyne! Már vagy ötször ültem repülőn! Az pedig hanyatt-homlok kockázatos! Az izgalmak közül csupán a kellemesen bizsergetőekért rajongok; az olyanfélét egyenesen ki nem állhatom, amitől a fülemen tódul ki az adrenalin. Ami a kalandot illeti: nemrég eljutottam Jersey-re, a hőn olvasott és tisztelt Gerald Durrell állatkertjébe. Aztán csak álltam a bejárat oszlopait díszítő jelképes dodók előtt, és egész egyszerűen nem fért a fejembe, hogy velem ez megtörtént, hogy itt lehetek, hogy az élet megadta nekem ezt az ajándékot - és ekkor heroikusan elpityeregtem magam. Azután bentebb, a derűs környezetben, méltó körülmények között élő állatokkal találkozván még meghatódtam néhányszor. Selymes bundájú, óarany színű tamarin majmocskák sertepertéltek a szabadban, a sétautak korlátjain futkároztak, két kézre kapták a kamerát, és a lencsébe meresztették szemüket. A jócska, gyönyörű St. Louis papagáj odajött hozzám, megérinthettem, simogathattam a fejét. Rengeteg eleven példányt láttam a már-már kihalt rózsaszínű galambból. És kézbe foghattam egy örökzöld magnóliafa hihetetlenül óriási, delejes illatú virágát. És lekuporodhattam Durrell emléktáblájához, hogy váltsunk néhány - asztrális - szót. Ez az út életem egyik legnagyszerűbb kalandja volt.

?

Na igen, engem mint regényistát, aki a nagy elánban és a hömpöly eseményekben otthonos, elképeszt és elbűvöl, hogy a költő (esetemben konkrétan Fodor Ákos) tizenhét szótagban mondja el azt, amin én két-háromszáz oldalon keresztül szöszölök. Míg én fazettákkal babratolok, ő létrehoz egy tökéletesen kerekre csiszoltat. Bámulatos! A Nagyérdemű is méltányolja, hogy e két műfaj nem versenyez egymással, még sportszerűen sem, hanem egymást kiegészítő társak. Erről szólnak a Fabyen kiadóhoz érkező levelek és üdvlapok.

?

(Két kutya, négy macska, négy hullámospapagáj (+ öt tojás!), egy jákó, nyolc selyem- és két holland bóbitás baromfi /pipi/)
A lelkem jócskán durrelli és nem kicsit mediterrán, talán ezért vonzódom ennyire az élet legkülönfélébb megnyilvánulási formáihoz. De hát mindannyian így vagyunk ezzel, nemde!? Hiszen nem szakíthatjuk ki magunkat ama Természetből, amelyhez tartozunk. És ha mégis kiszakadunk, ha elhisszük az ember felsőbbrendűségéről szóló marhaságot, ami azzal hízelgeti hiúságunkat, hogy bennünket az intelligenciánk a többi élő szervezet fölé emel, úgy kell nekünk: minden bajunkat, betegségeinket ennek a téveszmének köszönhetjük. Menj el egy tó mellé, ülj le a parton, lazulj el és nézelődj. A vigyori, torkos kacsák azonnal köréd sereglenek kéregetni, a libafélék tisztes távolban maradván menten összetorzsalkodnak, hogy neked is megmutassák, melyikük a legfőbb domináns. A sirály is hamar ott terem, és felfal minden elhajigáltat: csokipapírt, csirkecsontot, barackmagot. A hattyú egyszerűen csak széplik, és a megvesztegetésére irányuló falatot is elegánsan fogadja el. És ha ezt láttad, többé nem állíthatod, hogy kívülálló vagy.

?

Itthon gyakorta kiülök a kertbe, és figyelem a baromfinépet. Ez szerfelett mulattató és tanulságos. A pipik tanulmányozása hozzásegített ahhoz, hogy sportosabban viszonyuljak a konfliktushelyzetekhez. És ha idegen, szomszéd, rosszbarát, bárki a torkomnak ugrik, elegendő felidéznem a reggeli etetéskor látottakat, és legott felvidulok. Ahelyett, hogy a szél ütne meg. A Duna TV műsorkezdés előtt akváriumot sugároz. Pompás, ugyanis a halak bámulása bizonyítottan nyugtatólag hat az idegekre. Halló, tévések! Akciófilmmel vetekvő élményekhez jutna a Nagyérdemű, ha a morcos reggeleken tíz-húsz percnyi pipi-udvari életet láthatna! Sőt: kéne egy csatorna, amelyik álló nap arborétumot adna. Az agyba-főbe frusztrált ember csak hazamenne, bekapcsolná a tévét, és eltűnődhetne azon, hogy mindenkinek kijárna naponta húsz percnyi, félórányi növényies élet. Valahányszor zaklatottan érkezem meg valahonnan, be se megyek a házba, hátrasietek a kertbe, elomlok a nyárhosszat virágzó gránátalmabokor vagy a kékezüst Grisette hamisciprus mellett, és perceken belül kisimulok, gond, baj eltörpül, szétfoszlik. A növények tévedhetetlenül érzékeltetik, mi a lényeges.

?

Az elégedettség meglehetőst passzív állapot, nem nekem való. Mindazonáltal jól érzem magam a 36-os bőrömben, az életkoromban, a családommal és mindegyetlen igaz barátaimmal. És ha véletlenül mégis elfog valami furcsa rosszkedv, szeretteim úgyis felvidítanak.

?

A leghőbb vágyam sokpecsétes, leplombált titok. Ha van egyáltalán. Egyébként most hosszú ideig dáriusgazdag lesz a lelkem a minap beteljesített vágytól: láttam a szívemnek oly kedves Jersey-t, a mesei szép Walest, az arborétum Angliát és a kacifántos időjárású Skóciát. Élményeim persze nem maradnak következmények nélkül. Annakidején Cipruson fogantam az Álomhajszát, Londonban a Jégtáncot. Most négy regény ötletével jöttem haza. Vágyhatok-e többet, mint azt, hogy megírhassam őket?