-Amikor a szülés után kisfiadat gondoztad otthon, merted-e elképzelni, hogy így sikerül..., hogy majdan "könyvmilliomos"-ként fognak emlegetni a különböző médiákban, és az ország első számú írónője leszel?

-Midőn a szerfelett idő- és türelemigényes anyaság ritka, ámde rövid szüneteiben - a ded alvásidejében, kutyasétáltatás közben, valamint éjszaka - A Halkirálynő és a kommandót, majd A halál zsoldjábant írogattam, önző módon nem a jövendőre, csakis a mostra gondoltam: egyszerűen csak kikapcsoltam, mulattattam magamat. Azóta sem ért fel az elmémhez a könyvmilliomosság, azzal se foglalkozom, hányadik vagyok a topon - és ez nem is az én dolgom.

-Hányadik könyvsikered után döntöttél úgy, hogy e pillanattól főfoglalkozású regényíró leszel?

-Nem vártam sokáig. Második vagy harmadik regényem megjelenése után búcsút vettem az egészségügyi pályától. A kórházi élet még hosszú ideig hiányzott, álmomban rendszeresen bejártam a belgyógyászati osztályra, hőmérőztem, katétereztem, injekcióztam, vért vettem, ágyneműt cseréltem, etcetera. Mostanában a Vészhelyzet rituális bámulásával vigasztalkodom.

-Amikor nekiveselkedsz egy új könyv megalkotásának, már teljesen készen van benned a regény? Vagy csak érzed, milyen szálon kell elindulni?

-Addig egyetlen betűt sem tudok leírni, amíg nem látom magam előtt a történetet, olyként, akár egy filmet, az első kockától az utolsóig. Ekkorra hőseim megelevenülnek, velem lélegeznek, ám önálló életükre vágynak: immár ők sürgetik, hogy papírra vessem történetüket. Mire idáig eljutok egy regényötlettel, hónapok, olykor évek telnek el. Midőn leülök a számítógéphez, már alig bírok magammal, a mese kiárad belőlem. Ezért többnyire élvezettel, könnyen írok.

-Ha húsz év múlva valaki megkérdezné tőled, mire vágytál 1988-ban, befutott íróként, mit felelnél? Hogyan képzeled a következő húsz esztendőt? Terveid, vágyaid érdekelnek. Írsz-e filmet például?

-Húsz év tán-tán elegendő lesz ahhoz, hogy megtanuljak lovagolni, amúgy kacifánt-angolosan. Tehát lovaglóleckéket veszek, szorgalmasan. Időről időre rendbe szedem a kertemet. Olykor elutazom világot csodálni. Továbbra is többnyire személyesen főzök, máskor előétel-étterembe megyek - ezt az intézményt Maggie barátnőm találta fel nekem, ugyanis általában előételt főétkezem. Ezenközben persze változatlan hévvel szeretem szeretteimet - ha tűrik -, és ha olykor-olykor rám talál a varázslat, akkor - szokás szerint - regényt írok. Meglehet, húsz esztendő múlva még mindig hajlékony leszek, és bármikor lemegyek hídba. Csitri lovam akkorra csotri lesz, egymás hátán járunk majd a nyugdíjas klubba. Időnként összeszámlálom az unokáimat, nehogy elveszítsem a fonalat. Esténte megmasszírozom köszvényes hitvesemet. ...Vagy mit tudom én, mit fogok művelni!? Ha netán olyan választ vártál, miszerint húsz év múlva a Beverly Hills lakója leszek, és minden körmömet másik komorna lakkozza majd, ébresztő. A filmíráshoz forgatókönyv kell, én regényista vagyok. Türelmesen várok Spielbergre.

-Miután a médiáknak köszönhetően a világ már tudja a kertimádatodat, a kutya és macska családtagok, a selyempipik, a Merlin nevű jákó papagáj, továbbá az egyéb szárnyas és szárnyatlan kedvencek iránt érzett igen magas hőfokú szeretetedet, most mesélj a lóról, sőt: A LÓról. Mit lehet elmondani e kapcsolatról nekünk, LOVAT-LAN-oknak?

-Hát azt, hogy: Jaj! E kapcsolatról - tán azért, mert olyas' -, csaknem annyira nehéz beszélni, mint a szerelemről. Finom lószag, édes lómeleg... Üdvnyerítés, nyakba szuszogás... Ló és lovasa közti harmónia, bizalom, szeretet... Robbanékony és vérmes paripám, Csitri, ha úgy akarná, lazán megehetne, és a fél fogára se volnék elég, ám ő inkább vigyáz rám, nehogy elsiessen velem, netán leejtsen. A minap az őt kergető kutyát is úgy billentette odébb, hogy én a nyeregben ülve meg sem éreztem a rúgkapát.

-Ez idő tájt min dolgozol?

-Most éppen láblóbálok, mivel a minap jelent meg a Jégtánc című kedvencem második kiadása. Még egy darabig elücsörgök e babérkoszorún, azután teljes vehemenciával írásba vetem magam. Először történt meg velem: párhuzamosan két történet foglalkoztat. Az egyik fantasy, Varázscsók, a másik zsaruregény, Vakvágta címmel. Azt óhajtják, hogy egyszerre meséljem el őket. Meglehet, karácsonytájt kéz a kézben jelennek meg a standokon. Azt hiszem - e két történetnek hála! -, újfent állatira kimesélkedhetem magam! És közben körvonalazódik bennem a Vis Major-sorozat következő folytatása, de ez még a fejben-írás magzati stádiumában van. Továbbá tök gyomos a kertem, és klemátiszt kell ültetnem, így hát búcsúzom is.

Gyönyörű tavaszt kívánok mindenkinek!