- Vavyan Fable-ról sokan tudják, hogy ápolónőből lett író, de azt kevesen tudják, hogy miből lett ápolónő?

- Rossz tanulóból. Állandóan írtam, így hát elhanyagoltam a tanulást. Mivel pedig hajlamot éreztem az ápolói tevékenységre, ráadásul az egészségügyi szakközépiskolába nem kellett felvételizni - ápolónő lett belőlem. De beszéljünk inkább a kertemről.

- Jó. Mi ez a gyönyörű, ragyogó sárga virág?

- Napmátka. Ő meg a szépecske, tövében a korallciprussal. Utóbbi hajtásainak alakja koralléhoz hasonlít, és azért csücsül a szépecske-virág tövében, mert nem kedveli a tűző napot. Egyébként ciprus-mániás vagyok. A kertkedvelők ugyanis általában specializálódnak valamely növényfaj gyűjtésére. Ez itt egy olasz ciprus, a mediterrán vidéken közismert jelenség. Gyertyaszál formájú, a termései pedig zöld focilabdához hasonlóak.

- Ahogy elnézem, jóban van a növényeivel. Fogadjunk, hogy beszélgetni is szokott velük!

- Szoktam hát! Meg is simogatom őket. Sőt, némelyikük csókot is kap. Csaknem mindent én ültettem itt, méghozzá komposzt alkalmazásával. A földre fűrészpor is került, amely savanyú kémhatásával megváltoztatja az itteni talaj minőségét, kedvez a növényeknek. Az ágyásokra kavicsréteget is szórtam, ez gátolja a talaj gyors kiszáradását és a gyomok terjedését. Permetezés csak egyszer történik, tavasszal, egyébként ez biokert.

- Télire meg ott a télikert, nehogy tétlen maradjon.

- Igen! Van benne piros golgotavirág, amely egy napon át tartja meg a szirmait. Bauhinia,vagyis orchideafa dupla vese alakú levelekkel, amik esténként úgy csukódnak össze, mint egy "vesekönyv", meg citrus grandis - óriási citromokat termő fa...

- ... meg banán. Végre felismertem valamit!

- Viszonylag kicsi, ám mézédes gyümölcsöket terem. Eleinte besegítettem neki a porzásnál, aztán rájöttem, hogy egyedül is jól elvan: "hímnős"...

- Banánbefőttet biztosan nem főz, de odakinn a szabadban mindenféle gyümölcs érik a fákon-bokrokon, befőzésre csábítóan.

- Nem csábulok el. Nem vagyok "mintaháziasszony". Úgyszólván semmit sem raktározok el télire. Csak a fűszer- és gyógynövényeket szedegetem össze, szárítom, őrlöm és tárolom.

- A családja hogyan viseli, hogy nem házitündérkedik, viszont sikeres könyveket ír?

- Sosem tagadtam előttük hogy szoktam írni! Így fogadtak el. Sőt, ha nagyon elvarázsolódom egy-egy könyvem születésekor, átveszik a háztartási teendőimet. Valaha például, míg a Mesemaratont írtam a gyes idején, Tamás pelenkázta és gondozta a gyermeket. Most pedig már Zolika is ön- és anyaellátó. Virtuózan készíti el a zacskós levest, melegíti meg a konzervet - majd aggódva lesi, mikor merülök fel végre az írásból, nehogy kihűljön az ebéd!

- Ha éppen nem ír és nem növényeket pátyolgat, kiül a kertbe lazítani?

- Micsoda?! Ez nem fordulhat elő. Képtelen vagyok "semmit tenni". Nem véletlen, hogy szobabiciklizés közben is tévézek, fogsikálás közben is kertkönyvet lapozgatok, főzés közben is olvasok, s mindeközben társasági életet élek kutyáinkkal, macskáinkkal, japán selyemtyúkjainkkal, jákó papagájunkkal. Olykor azért megesik, hogy ledőlök napközben "pihenni". Ilyenkor vagyok a legaktívabb, mivelhogy a leendő történeteimet pergetem-vetítem csukott szemhéjam mögött.

- Mostanában miféle könyv meséjét pergeti?

- A huszonkettedikét, a címe: Könnyű álom. Persze, mire megjelenik, a kertem már réges-rég téli álomba merül.

- Szép és termékeny álmokat a kertnek és a kertésznek!