| Családi Lap - Vendégségben Vavyan Fable-nél Lóhátról más a világ! --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- |
| A nap fölgyűrt ingujjal nekidurálja
magát, hétágra süt. Aztán úgy véli, érdemes bemutatnia egy tisztességes
őszi naplementét. Mögöttünk az istálló. Körülöttünk lovak legelésznek,
bele-belenyerítenek a beszélgetésbe. Macskák a szalmakazal tetején.
Kutyák mindenhol, a lábunk alatt is. Esküszöm, hogy Vavyan boszorkány:
nemcsak magyarul meg emberül tud, de az állatoknak is érti minden
szavát. - Hihetetlen mennyiségű meséje és története van...  "Nem
tudom, honnan jönnek, de jönnek eszméletlenül, amikor beindulok. Beindul
a mesemalom."- Az olvasó hajlamos azt várni az írótól, amit ő maga képzel el. "Nemegyszer jöttek oda hozzám dedikálásra író-olvasó találkozón, és föllebbentették az asztalterítő sarkát, hogy megnézzék, igen, én is csizmában vagyok, mint Denisa. Keresték rajtam a jegyeket, a jeleket, mert azonosítják az írót a hősökkel, ahogyan a színészt a figurájával. És marha nehéz ilyen elvárások között az embernek vállalnia önmagát." - A hősnői valamiben mégiscsak hasonlítanak magára, nem? "Valószínűleg a lelki alkatunk közös, az irónia, a természetimádat. Bizonyára nehezen azonosulnék egy plázacicussal." - Egy író általában egy műfaj mellett köt ki. Ha valakinek jól bejönnek a Halkirálynő-féle akcióregények, akkor azt írja élete végéig. Ön pedig ír akciót, thrillert, fantasyt és mindezek paródiáját... "Úgy határozta meg Fodor Ákos, a gurum és szerkesztőm: ez a Fable-műfaj." - A negatív hősökkel is azonosul, akikben semmi humor? "Igen, csakhogy az veszélyes, mert vissza is kell jönni belőlük. Egyébként még a pszichopatáknak is van humoruk, legalábbis azoknak, akiket ismerek." - Horrort egyáltalán nem ír, pedig elárulta, mennyire szereti Kinget, itt sorakoznak a polcán a kötetei. "Nekem az oltotta ki a félelmeimet, hogy ezeket meg tudom írni. A Halkirálynőben írtam egy késelős jelenetet. Hihetetlen módon átélem, megtörténik velem, amit leírok, és éppen akkor nem tudta az én jó férjem, hogy nem lehet bejönni a szobámba. Bejött, hátulról megközelített, rátette a kezét a nyakamra, úgyhogy majdnem ivartalanítottam őt ijedtemben." - A fantasy - magyarul talán csodaregénynek nevezhetnénk - az utolsó műfaj, amelybe belevágott?  "Voltak
ráutaló jelek. A Fattyúdalban már nagyon kikívánkozott belőlem. Gyanítottam,
hogy fogok fantasyt írni. Az a különös, hogy nem olvastam az alapműveket,
mint például A gyűrűk urát. Nyomkodtak nekem mindenféléket a kezembe
utóbb. Nem bírom elolvasni Harry Pottert se. Nem lehet tudni, honnan
tudom azt, amit amúgy nem tudhatnék, mert nem tanultam, nem olvastam
utána, nem diplomáztam, nem doktoráltam belőle, ám az a valami mégis
előkerül a közös tudattalanból vagy bárhonnan." Azért is örülünk
a meséinek, mert rájuk ismerünk." Van egy közös kincsünk. Azt
gondolom, hogy médiuma vagyok ennek a dolognak, mert bármikor nem
tudok írni. Amikor nem vagyok elvarázsolva, hiába ülök le nyolctól
délig, egy épkézláb mondatot sem tudok kiizzadni. Ha leülök írni;
akkor bennem már készen van a regény elejétől végéig, csak részletek
hiányoznak. Különben mit ülnék ott? Meg-megállok, abbahagyom, vagy
azért, mert baromira elfáradtam, kiszívattam az agyamat, vagy azért
állok le pihenni, mert egy részlet hiányzik, és onnan nem tud továbbgördülni
a történet. Kitoldhatnám valamivel, de azt nekem látnom kell. Úgy
nem megy, hogy leülök, és majd kigondolom. Hanem nyitott vagyok rá,
teszek-veszek, matatok akár két-három hétig is, és akkor hopp, magától
értetődően megjelenik a hiányolt mozaikkocka, és lehet folytatni."- Minden alakja filmre kívánkozik: arcok, pillantások, szemek... "Ha én is megtalálnám a magam Jirzi Menzelét, mint ahogy Hrabal megtalálta, akkor ő nyilván filmre tudná vinni a történeteimet. De ez a valaki még nem keresett. Az ilyen sajtóügyeknél az is zavar, hogy ha írtam valamit felkérésre, vagy rólam készült írás, és átgyúrtuk a készítőjével, akkor is biztos, hogy egy szerkesztő elé került, aki kihúzta, átjavította. Valamilyen oknál fogva nem szabad olyan kifejezéseket használni újságban, amelyek nálam napirenden vannak a regényekben, azokat lefordítják magyar nyelvre: "ékes" magyar nyelvre, közhelynyelvre, panelnyelvre. És attól tartok, a rendezők ugyanígy gondolkodnának. Meg valahogy nem vesznek rólam tudomást. Mintha nem is volnék.- -Működik egyfajta rejtélyes sznobizmus...- - "Még mindig megvan a giccsadó. Fizetem, mert amit írok, nem ismeretterjesztő, nem úgynevezett szépirodalom, viszont akkor nem tudom, hogy micsoda.- - - "Szerintem jó könyv, amelyet öröm olvasni. Elűzi az unalmat, a fáradtságot, a depressziót... - Említette, mennyire vágyott egy bezárt szobára, ahol írni lehetne. Nagyon nehéz volt elérni?  "Addig volt nehéz, amíg nem volt megvalósítható. Most már, ha becsukom a szobaajtót, igyekeznek nem zavarni. A fiam eljutottodáig, hogy amikor tudja, finisben vagyok, és beszámíthatatlan, elmebeteg, neurotikus idiótaként viselkedem, mert a regény végét írom, és nem szabad hozzám szólni, meg vagyok veszve, na, akkor, ha bárki keres, azt lerázza, elküldi. És vannak, akik ezt nem értik meg. Ez olyan, mintha odamennék a rendezőhöz felvétel közben, és megkopogtatnám a vállát, hogy figyelj, nem tudsz kölcsönadni egy kis sót?" - A fia, Zoltán most negyedikes gimnazista. Olvassa a regényeit?" Nem tudom. Nagyon zárkózott, akár az apukája, falakat kell lebontani, megkerülni, átmászni, hogy az ember közel kerüljön hozzájuk." - Nem félhet attól, hogy esetleg megírja? "De, nyugodtan. Bárki, aki velem beszélget vagy megjelenik a szemem előtt, az ettől nyugodtan félhet. De úgyis letagadom, a véletlenre fogok mindent. És tényleg vannak véletlen egybeesések! Egyszer valamelyik regényben leírtam, hogy a hősnő a postán kéri a postáskisasszony munkaköri nyálát, a szivacspárnát, és az nem adja oda, mert az a saját privát nyála. Nem tudom, hány levelet kaptam postáskisasszonyoktól, hogy jó, jó, nem adták oda nekem, mivel nem ismertek meg, de legközelebb nagyon szívesen, és ha fűnek-fának odaadnák, akkor mi lenne? A barátnőm is magára ismert az egyik Halkirálynőben, melybe csak úgy fűszerként bekerült egy gyerekgondozási jelenet, és jelentkezett a csaj, hogy ő is éppen így szokott rabszolgázni a bébi mellett." - Én a vágyálmaimra szoktam ráismerni... Hány éve lovagol? "Négy." - Mindennap lóra ül?  "Nem.
Ha eltökélném, hogy mindennap lovagolok, beleunnék. Akkor kell, amikor
jólesik. Mint az írás. Az én kancámra, a Csitrire (tudja, mi lesz
a neve, ha megöregszik? Csotri!) nyugodtan felülhetek egy hét múlva,
nem fog ledobálni azért, mert nem ültem rá néhány napig."- A lovait is megírja, a dús bokaszórt. a selymes sörényt... "Ez a fríz ló az álmaim netovábbja volt. De ő még csikó. Irén, a lovászlány lovagolja be, valóságos Suttogó-módszerekkel." - Éva, eszik húst? "Előfordul, de nem jellemző. Most, hogy itt ez a vidéki levegő harapdál, időnként azon kapom magam, hogy vagdalt húst - ami nem combformájú meg lóformájú vagy kutyaformájú -, és virslit például eszem. Egyszer egy ismerős boltos mondta nekem, hogy van ám lókolbász. Kikértem magamnak! A pipievéssel is visszafogom magam. Az ortodox vegetáriánusok nem esznek tojást, vajat, sajtfélét, tejterméket. Én ezeket nagyon szeretem." - Jut ideje háztartási munkára? Főzés, mosás, takarítás... "Emlékszem, régebben főztem időnként. De most szünidőben marhára dolgoztam a Tündértáncon. Otthon a gyerek mindennap megéhezett dél körül, és gyorsan találtunk egy ételhordó szolgálatot, dobozkában hoznak nagyon finom, isteni kajákat, nekem is ízlik. Ugyan még nem lehet a házunkban lakni, de a konyha már szépen be van rendezve, s azon röhögtünk, hogy majd oda visszük be a kis dobozkáinkat, és megmelegítjük a mikróban..." - Milyen csillagjegyben született? "Sokáig azt hittem, Halak vagyok, aztán kiszámolták, hogy március 20-án éjjel születtem, akkor már bizony Kos. Az aszcendensem Skorpió. Úgy érzem, inkább a Skorpió jellemző rám, de a Halak hatása is nagyon erős, ez adja a romantikus, álmodozó, misztikus személyiségjegyeket. A Halak hajlamos arra, hogy különböző szenvedélyeknek essen áldozatul. Például, ahogyan én írok - semmi más nem számít, amikor el vagyok varázsolva és dolgozom -, ez lehet olyasmi, mint egy drogos vagy alkoholista szenvedélybetegség. Utána ugyan magamtól kijózanodom egy időre. Für Anikó, aki Ikrek-Halak, azt mondta: négyen vagyunk, áll a bál. Ez nagyon illik rám is: Halak, Kos és Skorpió vagyok, én is állíthatom: négyen vagyunk, áll a bál!" - Pedig harmónia és béke van maga körül. "Gyönyörű ez a hely, megnyugtató. Július végén jöttem ide, még csak az istálló állt. Lovagoltam, a barátnőim meglátogattak, és itt a bokszokban szivacsokon, hálózsákokban aludtunk, buliztunk, főztünk, sütöttünk, vihogtunk, piszok jó volt. Aztán jött a hideg, hullani kezdtek a levelek, sárgultak imitt-amott a lombok, és pánikba estem: nem szeretnék reggel úgy kijönni az ajtón, hogy nincs lomb ezen a nyárfán, én ezt ott szeretném megérni a fűtött házban." - De az csak nem baj. hogy lehullanak a levelek és leesik a hó, vagy zuhogni fog az eső? "Jobban szeretem az őszt meg a tavaszt." - Én zordabb tájra képzelném. "Ír környezetbe, gondolom." - Vagy a svájci havasokba. Közelebb az éghez. "Jártunk Angliában, Skóciában, Walesben. Wales és Dél-Anglia örök szerelem első látásra. Úgy éreztem, már jártam ott. Meg is vettem a kelta regéket és mondákat, de nem nagyon merem elővenni, mert attól félek, azt fogom hinni, hogy ezeket másoltam le a történeteimben. Azt hiszem, nagyon hasonlít a világom arra a világra. A hőseimre is könnyű ráfogni, hogy idealizált figurák, pedig hát ezek abszolút emberiek. Nem az a lényeg, hogy a pasi nagyon kigyúrt legyen és szép - az élet dolgaiban álljon úgy helyt, hogy hősnek tekintsük." - Mindegyik hőse esendő, nem igazán tökéletesek. "Nagyon kevesen veszik ám ezt észre."- Mert másképp szeretnék olvasni. Arra vágynak, hogy a hős legyen igazi hős! Tetőtől talpig."Én lovasnak is eléggé magamnak való vagyok, nagyon ritkán megyek ki másokkal. Csak olyanokkal, akik nem azért járnak ki, hogy végig vágtázzanak, hanem azért, mert lóhátról egészen más szögből látja az ember a világot. Belátok a kertekbe, átlátok a magas nád fölött, látom, mi van a túloldalán. Van, aki megőrül attól, hogy kijön velem lovagolni, és nem rotyózunk ész nélkül, hanem azt mondom: nézd azt a pipitért!" - Ehhez az életformához teljes anyagi függetlenség kell. "Talán nem is anyagi, hanem minden irányú függetlenség. Az, hogy elfogadtassam másokkal: én nem akarok bemenni a városba, ne haragudj, nem érzem ott jól magam, megfájdul a fejem, büdös van, gyere te hozzám, és akkor ugyanúgy látjuk egymást."- Mennyire fogadták el a faluban?"Alig ismernek. Írónőnek szólítanak, írónőként emlegetnek. Nekem ez nem hiányzik. Mert ha azt mondják, itt az írónő, onnantól viselkedni kell, és én azt ki nem állhatom. Nem nekem való. Irén fogalmazta meg jól: 'Az Évácska nem szeret híres lenni'." ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- (Az idézetek Vavyan Fable Tündértánc című, most megjelent regényéből származnak.) Miért nehéz az interjúkészítő sorsa? "Tegyük emlékezetessé ezt a sajtótalálkát. Kérem, játsszanak velünk. Játsszuk azt, hogy tilosak a szétcsépelt frázisok. Az az újságíró, aki bármilyen szóösszetételben kiejti a sztár; álom, siker és a többi, elócskulttá tett szót, vagy például felhozza a koronázatlan királyt, az élő legendát, a film üzenetét, idolt, ikont, szexszimbólumot, kultsztárt és efféléket emleget, kiesik a játékból, tehát az illető feláll és kimegy innen, ugyanis számára véget ért a beszélgetés." A vagyonról: "Hála az égnek, nem vagy épeszű... Igaz: a profik, más szóval az iparosok jól és okosan oldják meg a feladatukat. Te viszont egész lényeddel mesélsz, és ez teljes világnyi különbség! Hogy cserébe belehalsz? És még csak több gázsit sem kapsz érte? Úgy kell neked! Nem csupán hőseid búja-bánata történik meg veled, hanem örömeikben is osztozol. Vagyis jóval vagyonosabban szállsz ki a végén, mint a vérprofik, bár ez a gazdagság nem a bankszámládon jelentkezik." A Blöff: "Engem is irtóztat, ha egy mozis magazint kinyitva azt látom, hogy a bevétel alapján rangsorolják a filmeket, hogy a színészek értékmérője nem a tehetség, hanem az általuk elérhető-kicsikarható gázsi összege. Hogy teljesen nélkülözhető, fölösleges, tehát ártalmas szakmák jönnek létre, kizárólag azon okból, hogy eladják a BLÖFF-öt, legyen az akár zenei, filmes vagy irodalmi műfajú. Úgy egyáltalán szörnyen zavaró ez a mosti tolongás, tömegesedés, mert elárnyékolja a mélységeket és magasságokat, viszont pozícióba emeli a felszínességet, a nyikhajságot, a megaszart és a grand pitit." |
| Király Katalin cikke, 2001 november |
| << vissza a riportokhoz |
| << vissza a főoldalra |
