Stilszerűen, kalandregénybe illő tájon, apró falvakon, patakokon átívelő hidacskákon, hófehér deres erdőkön át érjük el azt az utcát, aminek végén, és picivel még azon is túl lakik Vavyan Fable, vagyis Molnár Éva. Kilenc kutya rohan csaholva a vendég elé, a picitől a hatalmasig. Eszünkben sincs benyitni a kapun. Majd a négylábúak visszavágtatnak a házhoz, imádott gazdájuk elé. Valami csoda folytán nem sodorják el a törékeny termetű írónőt, aki mosolyogva biztat, jöjjünk bátran, ha ő ott van, valószínűleg nem esznek meg. Az ízlésesen, kényelmesen berendezett tágas, világos házban, újabb meglepetés, tíz hatalmas, fényes szőrű, fekete, fehér, cirmos, foltos macska. Kényelmes párnákon pihennek.

- Mindet befogadtuk - meséli. - A fekete egynapos volt, amikor nejlonszatyorban megtaláltuk az út szélén. Szerencsére már kéznél volt a cumisüveg, nem ő volt az első, akit hasonló körülmények között került hozzánk.

Az ebédlőasztalhoz ülünk, onnét kilátni a birtokra, ahol a lovak sétálgatnak. Éva teát készít, büszkén újságolja, ő főz, amióta itt laknak.

- Nem bosszút forralok reggelente, hanem tejet - nevet, majd arról mesél, milyen csodás gombaételeket készít.

- Errefelé őrült gombászás folyik. Mindenkitől kapok, a polgármestertől, a szomszédig. Eleinte aggódtam kicsit, hogy valamelyik mérges lehet, de meggyőztek, gyermekkoruk óta szedik és sosem tévedtek.
Mégsem a konyhában tölti a legtöbb időt, mivel belevetette magát a munkába.

- Nagy elánnal írom az új Halkirálynőt, mert most nem zaklat miatta senki.Előfordult, hogy annyian követelőztek, a rajongók, a kiadóm, hogy nyolc év is eltelt egy-egy folytatás közt. Ebben a könyvben tovább folytatódik a történet, amely most nem a fővárosban, hanem azon a tóparton játszódik, ahol pihengetni szoktak a főszereplők. Címe még nincs, talán a negyedénél tartok. Mindig eltökélem, hogy rövid könyv lesz, de aztán egyre inkább megelevenednek a szereplők. Az akció elsodor, a leíró résznél viszont öt mondaton szöszölök egy napig. Ha írok, el vagyok varázsolva, akkor minden más, takarítás, főzés, mosás a terhemre van. Ilyenkor csak a lovaglás a pihenés, de sáros, csúszós, trutymós időben az sem jó igazán.

Közben már az istálló felé araszolunk a vidám kutyafalka közepén. Éva kedvenc lovát, a fekete frízt, Tangót simogatja. Látszik, a szerelem kölcsönös.
- A Parelli-módszert alkalmazom a lovaimnál - meséli, miközben köré gyűlik a hat hátas, és közelebb kocog a póni.

- Parelli alakított ki a suttogós módszerből egy olyan szisztémát, amivel lehet kommunikálni az állattal. Hét játék a neve. A ló ragadozónak tart minket, így viszont meg lehet győzni, hogy tudsz "lóul", cserébe megkapod a bizalmát.

Sötétedik, egyre metszőbb a hideg. A hátasok bemennek a meleg istállóba. Várják a nyarat, akkor éjjel is kint lehetnek. Elbúcsúzunk, hadd folytatódjon a Halkirálynő, Denisa és Mogorva története.