Eddig huszonöt könyvet írt, és több millió eladott példánnyal büszkélkedhet. Ez a tény önmagáért beszél, az írónõ pedig itt és most: önmagáról. No meg az ünnepekrõl:

-Egyik regényed, a Szennybõl az Angyal hõsnõje békés, csendes karácsonyra készülõdik - ám olvasóid nagy örömére egy ármánykodó ál-Mikulás és mások közbelépnek. A te karácsonyaidra is jellemzõ a kalandosság?

-Nem, szerencsére. Nálam úgy alakult, hogy 24.-én estére - túl a szülõkkel közös estebéden és az ajándékozáson - általában elvarázsolódom, különösen, ha hófehér az a karácsony, és elbújok mesélõkönyvet írni. Annyira nem kalandos emez estém, hogy nem veszem fel a telefonkagylót, nem nézek tévét, legfeljebb zenét hallgatok, miközben sort sorra halmozok. Ha szépséges a külvilág, akkor éjjeltájt kézen fogom a hitvest, valamint a kutyákat, és sétálunk egyet a csillagok alatt.

-Nemcsak emberekkel, de más élõlényekkel, növényekkel és állatokkal is együtt élsz. Akad a háznál kutya, macska, jákópapagáj, hullámos papagáj, bülbül, fülemüle, dísztyúk, díszhal, no és "másfél" lovad is van. Ők is veled ünnepelnek?

-Mit értesz ünneplésen? Karácsonynap is megetetem, megitatom állataimat, beszélgetek velük és gyönyörködöm bennük. A vemhes ("másfél") paripát is meglátogatom a szokásos répákkal és almákkal, még az is lehet, hogy felülök rá, bár tutira izomlázam lesz utána, hiszen nem kicsit megfeszíttetõ nagyterpeszben, már-már spárgában lovagolni. De erre a napra szentesített áhítat nem lesz, nem fogok zsoltárokat énekelni az állataimmal.

-Mit adhatnak neked ezek a lények, amire az emberi környezet nem képes?

-Mi az, hogy emberi környezet, és vajon el kell-e azt különíteni a másmilyen környezettõl? Nem úgy teljes, vagyis gömbölyű a Világ, ha minden benne van?

-Mitõl ünnep az ünnep? Szeretsz ünnepelni?

-Meglehet, kiátkoz a Szentatya, de számomra nem a naptártól ünnep az ünnep, hanem az alkalomtól. És minél spontánabb amaz alkalom, annál ünnepélyesebb. Ünnepi áhítat ragad el, ha végre összejön, hogy körbeülhessük egymást a legközelibb barátokkal, és annyira örülünk a vágyva várt láthatásnak, hogy felkapjuk és dobálgatjuk egymást, és közben éretlen-mód vihogunk-nevetünk. Ilyesféle - elragadtatott, áhítatos, ünnepies, áldott, varázsos - érzést ad, ha hátborzongatóan szép helyen járok, ha az emberi természet napsütötte oldalával találkozom, ha kivételesen hangulatosra sikerül egy tereplovaglás, ha olyan jelenetet írok a készülõ regénybe, melyrõl nem merészeltem volna hinni, hogy földi halandó egyáltalán megfogalmazhat effélét - és az ünnepforrásokat még sorolhatnám hosszan, sokáig, hiszen "Az élet szép, tenéked magyarázzam!?" Amúgy a karácsonyt is heroikusan próbálom szeretni, mert emlékszem, mennyire elbűvölt gyerekként, ám egyre idegenebbnek érzem a mosti idõk elüzletiesedett harácsonyait.

-Mi eddigi életed három legszebb ajándéka?

-Maga az élet, ezen belül a szeretteim, közelebbrõl a férjem, fiam, barátaim, szüleim, az állataim, növényeim; nagy nevetések, jóízű bõgések, oltári örülések, feledhetetlen mulatságok, varázs-zenék, jó mozik, mesei utazások; gyönyörű delejben írt huszonöt regénykönyvem és a lelkemben készülõk, és... Tudod mit? Ebbõl válassz ki hármat, ha bírsz.

-Regényeid fõhõsei önálló, vagány és komoly hivatással rendelkezõ nõk. Mi a véleményed a hagyományos nõi és férfi szereposztásról?

-Hát pontosan az, hogy regényeim hõsei önálló, vagány és komoly hivatással rendelkezõ nõk. Mégsem vagyok sokszínűen férfigyűlölõ vérfeminista, de nem ám! Kedvtelve bámulom a férfinemet, és holtomiglan nem fogok betelni vele! Hogy a pasasnép milyen pazarul lebilincselõ! Itt van mindjárt az általuk divatba forszírozott nõalak: az illetõ bõrbe kötött nagy marék csont, kinek minden porcikája epilált, vagyis pontosan olyan, mint egy kilenc-tízéves, éheztetett fejlõdõ szervezet. Mármost, mivel ez a módi, némely nõk mulatságos fogyókúrákhoz fordulnak csodáért, lépten-nyomon leborotválják a felhámjukat, és méteres smink mögé rejtik orcájukat. Ugyanakkor a pasasok közt mindegyre több és több a pedofíl. Jé!?

-Új regény?

-Fantasy, vagyis mesélõkönyv készül, Varázscsók címen. Máris megüzenem a hon némely riportereinek: ez a könyvem sem fog üzenetet, se kulcsot hordozni, mert az a postás, portás dolga. A Varázscsók is csupáncsak mesélni fog, miként akció-, kaland- és burleszkregény elõdei. Hatalmas gyönyörűséggel, sorról sorra átélve, sírva-nevetve írom, közben olykor lábat török, könyököt ficamítok és momentán a horoszkópom is ellenem szaladgál, de elõbb-utóbb befejezem, és - ha elegen kívánják - közreadom.

Ímhol néhány röpke részlet a regénybõl:

"Xera felkönyökölt, a herceg szájára meredt, és látta azt olyként piroslani, mintha vad csókok harapásai sebzették volna, miként Tyrus ajkát nemrég, és eltökélte, hogy többé nem ránt kardot, nem harcol ez ellen; vágyja, akarja ezt a férfit, öli őt és hal érte, szenvedéllyel van iránta, időtlen idők óta, minden alakjában, a Világok Végezetéig."
"- Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Ha-lál-ugrottam, és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem."
"Szinte kislány volt még, amikor Adar, a férje idehozta. Amint megérkeztek, körbeszaladt a váron, mindent szemügyre vett, megcsodált. A gyilokjárókon futkosott, a fűben hempergett, és szelíddé kalácsmorzsázta a belső tóban élő vadkacsákat.
Azután azt játszotta, hogy kiül a kõfalra, és a mélyben hömpölygõ folyót figyeli.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte Adar.
- Játszom - felelte.
Látta férjén a kétkedést, hogy szerinte a mozdulatlanul ülés nem túl játékos.
- Tudod - magyarázta Shama -, ez a vár nagyon régi, és már rengeteg sokan éltek itt. És a férfiak akkoriban mindig csatázni jártak, hogy csökkentsék a túlzott lélekszámot. Aztán a tömérdek lány és asszony csak ült idebenn, egyre szomorúbban, és idõnként kijöttek ehhez a falhoz, és órákig álltak itt, sóhajtoztak és nézték a vizet, remélve, hogy a folyó elhozza azt, akit várnak: a férjet, a kedvest. A Férfit. Most az õ emlékükre ülök itt, és azt játszom, hogy várok. Ez a várófal.
Adar nevetett, és azt mondta: szeretlek."

-Közeleg az Újév. Tettél-e ebbõl az alkalomból valamilyen fogadalmat?

-Lássuk csak. Emlõsállatot rég nem eszem, a dohányzás is leszokott rólam, ezek tehát már nem fogadalomigényes ügyek. Az esténte a Guruval folytatott telefonfecsej közben elkortyolgatott egy-két pohárnyi, púderszáraz Chiantiról nem teszek le! Viszont továbbra sem törekszem arra, hogy tökéletes jellemű legyek, nem én akarok mindenáron az elsõ lenni a kocsiúton, nem tisztelek arra méltatlant, akkor se, ha annak rangja, hírneve van, nem hallgatom el, ha bánt valami, és jövõre sem én akarok lenni a legtopmodellebb küllemű, a legokosabb, a legnagyobb és a legíróbb. Megfogadom, hogy megõrzöm magam ilyen tökéletlennek, aminõ vagyok.

-Mi az, aminek örülnél - ha mások megfogadnák, sõt: be is tartanák?

-Hm. Ez legyen a mások dolga. Mindenki sajátmagának tökölje-szenvedje ki, milyen óhajt lenni, de aztán ahhoz tartsa ám magát, míg szépen van!

Kislexikon

A legszebb ünnep - mindig épp azon esemény, amely megörvendeztet, elgyönyörködtet.
A legijesztõbb dolog - tessék választani: erõszak, irigység, sértõdékenység, arrogancia, érzéketlenség, etcetera.
A legszebb érzés - tán mégsem a káröröm?!
Az ideális férfi - foglalt, általam.
Az ideális nõ - természetes, valódi, szabad, szellemes.
Amit a legszívesebben kipróbálnál - mivel rengeteg efféle van, már készítem a listát a következõ életemre.
Amire képtelen lennél - pl.: udvaronckodás, álszentkedés, képmutatás, kettõs erkölcsűség, hazudozás - és (effektíve) semmi pénzért nem állnék politikusnak.
Amit képtelen vagy megérteni - az ember lényegétõl elidegenített életmód, amelybe tízezerrel száguldunk épp (de ez is csak egy kiragadott példa a megannyi közül).
A legjobb kikapcsolódás - továbbá a lovaglás.
A legeslegostobább kérdés - ha csak egy volna!?