Vavyan Fable

"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom és annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban: anyám karján gőgicséltem a pincében.

Később - jártam iskolába, tizenegy évesen ragadtam először tollat, azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké a Jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták.

Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.

Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem.

Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem és ápolónő lett belőlem..."

A kert kapujában két kutya üdvözli a látogatót. A házban fabútorok, fonott székek, a polcokon könyvek, kavicsok és mindenütt rengeteg növény. Beszélgetésünk közben a négy macska is a közelben ólálkodik. Mindez a gazda természetszeretetének megannyi apró jele. "A mai magyar populáris kultúra elismert művelője", Vavyan Fable, férjével és kisfiával két éve Szentendre lakója. Első regénye 1987-ben jelent meg; 1990-ben már a tizedik - megátalkodott Fable-stílusban írt - könyvének örülhettek az olvasók. Művei (a teljesség igénye nélkül): Álomhajsza, Mesemaraton, a Halkirálynő sorozat, Fattyúdal.

- Hogyan alkot újabbnál újabb történeteket?

- Kezdetben voltak az építőtáborok, ahol esténként a lányoknak meséltem. A történetek maguktól jöttek. Beindult a mesemalom, dolgozott a mesemolnár. Manapság másképp írok, mint mondjuk két évvel ezelőtt.

- Csak nem imázsváltásra készül?

- Nem készülök, csak másképp élem át a dolgokat. Ha mostanában előveszem mondjuk a Halkirálynő és a kommandó-t, elszörnyedek, hogy milyen könnyedén írok le olyan dolgokat, amiket ma már nem írnék. Amit leírok, az valahol mind megtörténik velem, mert belülről mindent átélek. Ma már nem akarom minden történetbe annyira beleélni magam. Lehet, hogy a környezet teszi. Amióta Szentendrén élek, lelassult az életritmusom, nem sietek annyira, nyugodtabb vagyok.

- Szereplői igen összetett jellemek. Kikről mintázza őket?

- Már sokan kérdezték, hogy hol vannak a hőseim. Itt vannak körülöttem. Az ismerősök tulajdonságaiból "gyúrok össze" egy-egy személyt.

- Karakterformálása helyenként Rejtő Jenőre emlékeztet.

- Ezen meg szoktam sértődni Rejtő nevében. Vannak olyanok, akik nem kerülhetik el a velem való ismeretséget és tollhegyre kerülnek. Az olvasók szívesen ismernek önmagukra, illetve azonosítják ismerőseiket a szereplőkkel. Megtörtént már, hogy egy dedikálás alkalmával valaki azt mondta, hogy tudja mi a leírt szituáció - ráismert a könyvből.

- Az akciójelenetei nagyon szemléletesek. Űzött valaha ilyesfajta sportot?

- Soha nem jártam ilyen edzésre. Az egész a mozgás, a mozgás művészetének szeretetéből fakad. Elképzelek egy jelenetet és lepergetem magam előtt. Egyszer meglátogatott a Komondor kommandós csoport vezetője és elmondta, hogy megpróbáltak eljátszani egy-egy jelenetet. Sehogy nem sikerült, de nagyon jól szórakoztak.

- Művei gyakran férfiellenesnek, feministának tűnnek. Mi a véleménye a nemek harcáról?

- Szó sincs feminizmusról! Egyszerűen a férfiaknak felül kellene vizsgálniuk a nőkről alkotott véleményüket. A nők megunták róluk alkotott "szerető hitves, aggódó feleség"-képet. A férfiak pedig ezt lázadásnak tekintik.

- Molnár Éva szerint Vavyan Fable milyen szerepet tölt be az irodalomban? Mi a véleménye az írók tudatformáló hatásáról?

- Azt hiszem, nem tudatosan csinálom. Sokan olvassák ezeket a könyveket és valószínűleg tudom beszélni azt a nyelvet, amit a legtöbb ember beszél. Feltehetőleg ez a bűnöm azoknak a szemében, akik nem tudják. Az olvasók egy olyan ember gondolatait ismerhetik meg a könyveimen keresztül, amilyenek ők maguk is.