Hazafelé tekertemben ötlött eszembe, hogy megfeledkeztem Elanről.
Sűrűn a tükörbe pillantottam. Semmi gyanúsat nem érzékeltem. Ettől függetlenül - talán Symour hatására - baljós hangulat úrhodott el rajtam.
Megálltam a zöldségesnél. Paradicsomot, avokádót, narancsot és fakadásig érett fügét válogattam a bringa kosarába.
A karamellszín bőrű tulajdonos elpanaszolta, hogy tizenöt éves lánya teljesen felhagyott az evéssel, mert olyan vékony akar lenni, mint a gidább topmodellek. Lassan egy hónapja éhezik, máris átfér a levélbedobó résen, és se kérlelés, se szigor nem fog rajta.
Neki is megadtam Psziché néni koordinátáit, és visszaültem a bringára.
A kertben édes-meleg fűillat fogadott.
És egy méretes csomag a lábtörlőn.
Clochard a nevemet kiáltozta odabenn. Vidám hangja hallatán habozás nélkül a házba merészkedtem.
Mindenekelőtt felhívtam Jay-t, az iránt érdeklődve, mit tud a csomagról.
A serdülő szervezet készséggel tájékoztatott, miszerint a doboz akkor érkezhetett, midőn ő a ház mögött nyűtte a füvet. A kézbesítő laza hanyagul a kertkapu belső oldalára tette a cuccot, és távozott. Rátalálván, ő helyezte át a küszöbre, nehogy valaki kámforizálja.
Megköszöntem Jay összes szolgálatait.
Azután felragadtam a legnagyobb konyhakést, utálkozva a kert közepére rugdaltam a dobozt, és felhasogattam csomagolását.
Hozzáérés nélkül, felületesen megtekintettem a küldeményt, és felhívtam Elant.
A szuperzsaru hamarra beígért érkezéséig fintorogva kicseréltem Clochard ülőrúdja alatt az erőst amortizálódott almot, majd egyéb helyekről is eltüntettem néhány penetráns foltot, fertőtlenítés közben arról értekezve a beónak, mennyivel jobban jártam volna kakaduval vagy arapapagájjal, ugyanis a húsnemevő madarak ürüléke szemernyit se szagos.
Ő nem vette zokon hárpiaságomat, inkább azonnal kérte a kukacait. Továbbá közölte, hogy szeret, kurta a szoknyám, hülyék a zsaruk, gyorshajtó a jó anyjuk, elénekelt néhány strófát a Kelly Family egyik dalából, és Symourt is gyakorta emlegette.
Ígyként korrumpáltan kiszolgáltam őt a dagadt kukacaival.
Meghallgattam az üzenetrögzítőt.
Mama rémülten újságolta, hogy apám utazni akar vele, és mindjárt a tengerpartra kívánkozik, most mi lesz, hiszen soha életükben nem mozdultak ki Tériszony Cityből!? Este okvetlenül hívjam vissza, mert muszáj elmondania, mi szörnyűt álmodott.
Claire sajnálkozott a szombaton elszalasztott beszélgetés miatt, de majd személyesen bepótoljuk, nemsokára. Reméli, rengeteg mesélnivalóm gyűlik össze addigra, olyan nagyon sok, hogy egymás szavába vághassunk. Ő akár regényt is írhatna a vele történtekből. Románcot, súgta halkan, némi öniróniával, ám főként izgatottságtól elfúló hangon.
Négy horoszkóprendelés érkezett.
Utolsó üzenetként rettenetes, hörgésre emlékeztető röhögéssel kísért géppisztolysorozat foglalta a helyet a szalagon. Átvettem e sajátos névjegyet.
Elan késett.
Leültem a számítógép elé, és gépelésbe feledkeztem. Mire kiprinteltem, borítékba tettem és tökéletesen postakész állapotba hoztam az elemzéseket, felharsantak Clochard ujjongó üdvrikoltásai, symourozása.
A nappaliba sétálva kinéztem az ablakon. És színét sem láttam az emlegetettnek.
A madárra förmedtem.
- Gaz szélhámos!
A következő pillanatban smaragdmetál Carisma gördült a kapu elé.
- Oké, bocsánatot kérek - szóltam békülékenyen. - Talán azt is előrejelezhetnéd, hogy ma estére milyen idő várható!?
A beó meg se hallott. Átlebbent a vállamra, s a hallójáratom közvetlen közelében folytatta az ovációzást.
Az ajtóhoz vonultunk.
Symour befelé tartott, hatalmas sporttáskát cipelt a vállán. A megkéselt csomag láttán megtorpant, szemöldökét magasba szökkentette, majd tovább lépdelt.
- Ne ess kétségbe, nem a kelengyémet hozom - nyugtatott. - Mi ez a tépázott akármicsoda? Újabb fuszeklik az aberrált szeretetszolgálattól?
- A rossz poénjaiddal együtt szeretlek - feleltem.
Symour megállt előttünk, gyors pillantással felmérte, melyikünk türelmetlenebb, majd csőrön csókolta Clochard-t, azután engem.
Elan in flagranti érkezett.
Bevágta a kocsiajtót, belökte a kertkaput. Orbitális tempóban viharzott felénk.
Fele úton vészfékezett a küldemény mellett. Megtekintette dühödt mészárlásom nyomait, és rám nézett.
- Na, én is szakasztott ilyen hangulatban vagyok! - újságolta, és máris Symourhoz fordult. - Nem akartok elmenni nászútra? Addig kinyújtóztathatnám a tökeimet!
Ingerülten átdobta a válla fölött a kocsikulcsot, kifordította a zsebeit, egyiket a másik után. Letérdelt az ilyképpen létrehozott szemétkupac fölé, kiemelt belőle egy gyűröttes zacskót, abból egy pár gumikesztyűt, és beöltözött az ajándékátvételhez.
Symour behajította terhét a hajlékba, majd felsorakoztunk a fűben kuporgó hiperzsaru mellett.
Elan elsőül egy fehér borítékot emelt ki a selyempapírral bélelt papírdobozból, amely aranyfestékkel dombornyomott, biankó esküvői meghívót rejtett. A kézfogózni szándékozó felek neve és az esemény időpontja nem került említésre. A kartonlap alján egymásba fonódó rózsaszálak és gyűrűk lebegtek.
- Ezt bármelyik trafikban megvehette - morogta Dirk, kiejtve ujjai közül a papírost.
A következő boríték felmosórongy színe célzott a tartalomra: biankó gyásztávirat lappangott benne.
- Ezzel rám gondolhatott - szólott Symour.
A harmadik borítékból néhány fotó bukkant elő. Az egyik kép kulináris tevékenység közben ábrázolt: hátrahajtott fejjel álltam a konyhaablak előtt, úgy festvén, mint ha éppen egy szőlőfürtöt készülnék leengedni a torkomon. A másik felvételen a számítógép előtt ültem, félig elomlott, tűnődő tartásban, cerkavéget rágcsálva. A harmadikon a kanapét tologattam a nappaliban, éji órán, hátulnézetből.
- Kinyírom a rohadékot! - rezdültem nőileg, a lesifotók láttán.
Ezután Elan kicsomagolt egy flamingó színű melltartót, a hozzá illő, tragikomikus selyembugyogóval.
- Pontos a méret? - kérdezte, rám sandítva.
- Nem tudom, sose volt melltartóm. Ilyen szabású és terjedelmű, sarkköri gatyót pedig gyerekkorom legzordabb telén viseltem utoljára, szülői kényszerítésre.
- Nem érdekli a te ízlésed - mutatott rá Symour. - Van sajátja.
Elan előbontogatott fél pár bazsarózsaszín lakkcipőt.
- Most ez egy perverz Hamupipőke-történet, vagy az ipse félreszámolta Navia lábait?! - dünnyögte.
A következő selyempapír bugyolában meglelte a cipő párját. Tenyerére állította a félmagas sarkú, förtelmes modellt, és hamletesen elmerengett fölötte.
- Még egyik csajomnak sem akartam csukát venni, de ha valami véletlen folytán megtenném, hát az biztos, hogy nem ilyen ósdi fazont választanék. Divatban volt ez valaha?
Vállat vontam.
- Valami azt súgja, hogy azért tette tönkre a gardróbban lelt topánomat, mert a tűsaroktól felettébb beidegesedik.
- Tovább ások - mondta Elan. - Lefogadom, hogy erényövet is találok.
Nem nyert. Fél köbméternyi, bélelésre szolgáló papírgombócot hozott felszínre. A doboz fenekén újabb felmosórongyszürke borítékot talált, további fotókkal.
Az egyiken Symour lépdelt egy babérsövényes kerítés felé. A másikon sudár asszony nyújtózott, az ablakpárkányról alápatakzó kéklila petúniákat öntözve. A következőn ugyanazon, kortalannak tetsző asszony ült a kerti asztalnál, hibátlan alakúan, petúnialila bikiniben, és önfeledten nevetett. Magas, karcsú férfi állt mellette, a tenyerén egyensúlyozó, felborzolt szőrű, tériszonyodó kölyökmacskát becézgetve. Aztán egy újabb fotón ezen impozáns megjelenésű, őszes hajú férfi sietett a babérsövényben eldugott kapuhoz.
- A szüleid? - kérdezte Dirk.
Symour némán bólintott. Arcizmai csaknem görcsbe feszültek. Zsebre vágta ökölbe szoruló kezét, és elfordult tőlünk, hogy ne lássuk dühét.
Leültem a fűre Elan mellé.
- Elhozta az aktát?
- Nem, még nem végeztem vele. Pedig már betéve tudom.
- Ha jól emlékszem, egy-két héttel a zaklatások kezdete előtt utcai rablótámadás érte Ionát. Ekkor ő feljelentést tett a rendőrségen. Ezt azért találom érdekesnek, mert amikor eltűnt otthonról, előtte senkivel sem beszélt meg találkát, legalábbis telefonon, távozásáról nem értesítette a lépéseit figyelemmel kísérő zsarukat. Kinek nyitott ajtót? Kivel ment el gyanútlanul?
- Ez bennem is felmerült. Két zsaru foglalkozott Ziller rablási feljelentésével. Egyikük három évvel ezelőtt utcai tűzharcban halt meg, a másik már régen nyugalmazott és kripli. Melléfogott, Navia. Még egy rendőrt nem tud megbuktatni.
- Rajongok a zsarukért, Dirk. Megkereste a kriplit? Beszélt vele?
- Arról például, hogy tegnap estére igazoljon alibit?
- Henye élceit tartogassa a letartóztatás utánra, oké!? Arról tépem a számat, hogy azon az éjszakán, midőn Iona a rendőrségre toppant az őt ért atrocitáson felháborodva, kiválthatta ott valakinek az érdeklődését. Valakiét, aki ott volt, akár portásként, takarítóként, halottkémként, tudom is én! A fickó megpillantotta, megvágyta és utóbb zaklatni kezdte őt. Csakis bennfentes tudhatott a telefonlehallgatásról, Iona rendszeres bejelentkezéseiről az ügyével foglalkozó szimatoknál. Ő férhetett egyenruhához, vagy jelvényhez, hogy azután elcsalhassa otthonról a nőt.
- Zsaru létemre mondom, nem hangzik ostobán, amit Navia forszíroz - közölte Symour. Törökülésbe ereszkedett mellettünk a frissen vágott, illatos füvön.
- Jól van, holnap elmegyek a kriplihez, és megkérem, próbáljon visszaemlékezni a köszvényes, hipertóniás szervezetével egy tíz év előtti, számára tök szimpla ridikül-rablási ügyben tett feljelentésre - morogta Dirk.
- Az idős korú, nyugalmazott emberek nagyon szívesen emlékezgetnek a régvolt időkre - sóhajtottam. - Mielőtt megkérdezné, hogy na és az én esetemben miként jön ide a bennfentes, hadd hívjam fel a figyelmét valamire: az Idült kilátásba helyezte Symour megölését, ám ez ügyben a fotózáson kívül eleddig egyetlen lépést sem tett. Mintha tudna Philroy-ról, és tőle remélné a hathatós megoldást. Nem hívott telefonon, mióta maga meglengette előttem a vonalfürkészési engedélyt. Velem tegnap, idő előtt próbálkozott, amikor még nem voltak birtokomban a jegyajándék ezen újabb elemei. Hajlandó lett volna letenni a csomagküldési játékáról, ha elkapott volna, mert arról is tud, milyen veszélyes mostanában errefelé csellengeni. Gyanúm szerint azért, mert tudja, ismétlem: tudja, hogy Symour ellenében nincsenek esélyei. Merészen kijelentem: ismeri Symour képességeit. Az én háborgatásom azután vette kezdetét, hogy betettem a lábamat a Yardra. Már első alkalommal kábé száz emberrel találkoztam, ez a szám azóta jócskán növekedett.
- Én mondom, Philroy műveli ezt magával! - rikoltott Elan. - Ő az Idült! De ezt már említettem! Csak akkor leintett.
- Claude Philroy azon agyféltekéjének helyén, amellyel ilyesmit kieszelhetne, egy pár használt zokni és néhány üres töltényhüvely van - szögeztem le. - Úgy is mondhatnám: ő egy pszichopatoid tahó. Az Idült klasszisokkal intelligensebb nála!
- A végén még beleszeret?! - meredt rám Dirk. - Jól teszi, a palinak pontosan ez a célja!
- Nem bánnám, ha esetleg kizárhatnánk a csevegésből az én érzelmi életemet, és a tárgyhoz tapadnánk.
- Tapadjunk - bólintott. - A pasas a péntek éjjeli kergetőzésből ismeri Symour képességeit. Ha előbb sejtette volna, kicsoda ő, nem kezdett volna a kertben sompolyogni.
- Péntek éjjel semmi mást nem akart, csupán kukkolni és hallgatózni. Nem számított a fűrészbaknál lévő csapdára.
Elan a fejét ingatta.
- Nem győzött meg. De azért holnap beszélek a kriplivel, nehogy felületességgel vádoljon. Gyanakodhatna egyébként a szomszédjára, Sven Parlanre is. Ő is nyugodtan találkozhatott Iona Zillerrel tíz évvel ezelőtt.
- Nem tudom ránézésre megítélni, ki az Idült. De azt többé-kevésbé magabiztosan kijelenthetem, ki nem az. Svennek ehhez semmi köze. Szerintem a kerítésen talált vérminta alapján máris kizárhatja őt.
- Nos, nem zárhatom ki. A labor még nem végezte el a teljes körű vizsgálatot. Per pillanat mindössze annyit tudunk, hogy a fickó vércsoportja A Rh pozitív. És legyen nyugodt, utánanéztem a számításba jöhető személyeknek a doktoruknál. Fabio Addams és Sven Parlan vércsoportja A Rh pozitív.