Wyne úgy érzi, kocsonyásak az izmai. Ilyenkor már csak az alvás segít. Idegei megnyugszanak, ereje visszatér.
Mégsem borotválkozik. Mire felébred, úgyis kezdheti elölről. Belép a hálószobájába. Az ablakhoz sétál, hogy elhúzza a vastag függönyt. Látja a napfényt a füvön az alacsony bokrok előtt. Meleg levegő áramlik a szobába, s vele együtt hirtelen hangok: puffanás, kiáltás. A férfi éber figyelme azonnal visszatér. Félrehúzódik, vár.
A bokrok közül fiatal nő bukkan elő. Vállára eresztett hajjal, könnyű léptekkel fut a ház felé. Vékony vászonoverallt visel, lapos talpú szandálja csaknem repíti.
Wyne nyugodtan megvárja, míg a lány eltűnik a látóteréből. Ekkor macskaléptekkel az ajtó felé indul. Feleslegesen óvatoskodik, a kinti szóváltás hangjai úgyis elnyomják léptei neszét. Lewis háborog a betörés miatt, majd feltehetően abba a hibába esik, hogy megpróbálja kidobni a jelenést. Felborul egy szék, puffan valami, Lewis nyöszörögve szitkozódik. Léptek közelednek.
Wyne komoly arcot öltve kilép az ajtón. A lány megtorpan előtte, kifulladva lélegzik. Egy percig farkasszemet néznek.
- Jó reggelt. Joy Smith vagyok. Mondja, tud róla, hogy az emberei megrögzött hazudozók?
- Egyebek között ez a munkájuk.
- Az más - feleli a lány.
Komoly arcában csak a szeme derűs. Bejutott. Nem lehetetlen, hogy perceken belül kiteszik a szűrét, de most itt van, és ez némi csekély esélyt jelent, hogy elmondhassa, mivégből viselkedett tolakodóan.
Wyne Lewishoz fordul:
- Keresse meg Markot. Beszélnék vele.
- Ha azt az embert hívják Marknak, akivel a kertben futottam össze, félő, hogy rossz bőrben találja, Lewis! - vélekedik a lány pimaszul.
Lewis szívesen felelne valamit, de nem jut eszébe megfelelő horderejű válasz, talán azért, mert túlságosan megrökönyödött és elgyötört. Hasfelmetsző pillantással végigméri a lányt, aztán elsiet.
Wyne félreáll az ajtóból, s megigazítja vászonköntöse övét.
- Fáradjon be!
Joy Smith keresztbe vetett lábakkal elhelyezkedik egy karosszékben. Megtekinti vendéglátója meghitt hálószobáját, majd magabiztosnak szánt tekintettel Wyne arcára pillant. Mosolyog:
- Mindenképpen találkozni akartam magával!
- Mert mindenképpen ki akarja húzni a gyufát?
- Úgy tudom, nem szokott interjút adni.
- Nem szoktam.
A lány üdvözült mosollyal felsóhajt: - Tehát én leszek az első.
Wyne az ingerültség legyűrésére italt tölt magának. Fejmozdulattal kérdezi hívatlan vendégét: inna-e, majd konyakot csurrant a másik pohárba is. Szótlanul isznak.
A férfi lenyeli az utolsó kortyot, s újra végigméri a lányt. Szemügyre veszi sötét hajától a festetlen lábkörméig. Végül a szemébe néz.
- Most jöttem haza. Lefeküdni készülök. Ki van dobva.
Joy Smith magabízása nem sértő, inkább cinkos, mint a mosolya, s az a mód, ahogyan fiatalságát viseli.
Rendületlen derűvel feleli:
- Tehát most nem beszélget velem. Mikor jöhetek vissza?
- Említettem már, hogy nem szoktam újságírókat fogadni. Ezt az élvezetet átengedem íróasztal mögött üldögélő feletteseimnek.
- Minthogy velem kivételt tesz, adjon egy közeli időpontot, amikor találkozhatunk.
Wyne elneveti magát. Leteszi poharát, és a lányhoz lép. Megáll fölötte. Magas termete fenyegetően emelkedik a törékenynek tetsző Joy Smith fölé: - Mit akar tőlem?
- Nem akarok ártani magának. Szeretném megismerni a munkáját. Csodálom, amit csinál. Egyszerűen érdekel az akciócsoportja, és nyugodtan állíthatom, az olvasókat is lebilincselné, ha beszélne róla. Voltaképpen ki maga?

Egy szuperember, akit ott vetnek be, ahol a legzűrösebb a helyzet. Autón, helikopteren száguld, verekszik, lövése nem téveszt célt, et cetera. Egy ilyen embert nekem muszáj kifaggatnom. Ma éjszaka min fáradozott? Megakadályozta a piaci halárus akváriumának kifosztását vagy netán a First Lady ellopott ajakrúzsának visszaszerzésében brillírozott? Egy ellengengszter, egy ellenterrorista, egy antiellen, aki különleges képességeivel az éppen uralmon levő kormányokat szolgálja ki. A mindenkori kormány szolgálatában.
- Hasonló hülyeségeket kíván hallani viszonzásul?
- Nem. Maga ugye egyáltalán nem hülye? Ez az. Maga az én emberem.
Wyne megsimogatja az arcát. Serceg a szakálla. Összeráncolt homlokkal töpreng.
- Majd felhívom. Adja meg a telefonszámát.
- Nem, nem - feleli túl hirtelen a lány. Tiltakozó mozdulatával a szőnyegre söpri poharát. Felkapja, visszahelyezi az asztalra, aztán bánatos pillantással figyeli a szőnyegen terjengő sötét foltot.
Wyne szíve szerint elvigyorodna, de gondosan ügyel vonásai komolyságára. Még nem tudja, ki ez a nő, és mit akar tőle. Abban bizonyos, hogy nem újságíró. Ha nem lenne ilyen fáradt, érdeklődne valódi célja felől. De most nem. Most még ez a különös nőszemély sem tud elegendő izgalmat kelteni benne.
- Tehát? - kérdezi, csaknem sürgetőn.
- Ne hívjon telefonon. Egész nap jövök-megyek. Inkább találkozzunk, ha kialudta magát. Kérem!
- Kéri? Nocsak. Ha most elmegy, estig talán kialszom magam. Kilenckor a Szélrózsa étterem teraszán várom. Feltéve, hogy felébredek.
- Ébredjen fel. - A lány kissé tanácstalannak látszik. Elindul az ajtó felé. Megtorpan, visszafordul, és beleütközik a férfiba. Félszeg mosollyal megérinti a karját. - Ne haragudjon rám.
- Dehogy. Miért haragudnék? Szétverte az embereimet, betört a házamba, mi több: a hálószobámba. Végtére is mi okom lenne orrolni magára?
- A szőnyeget is leöntöttem - figyelmezteti Joy Smith szerényen.
A férfi csak vállat von, mint aki könnyedén elsiklik ilyetén csekélység felett. Imponáló nagyvonalúsága láttán a lány békítően megjegyzi:
- Egy kicsit féltem ettől a találkozástól.
- Egyáltalán nem látszott magán.
- Úgy hittem, maga egy buta izomhegy, de nem az. Sokkal izmosabbnak képzeltem. Mit mondjak még?
- Kívánjon szép álmokat.
Joy Smith távozik. Az ajtó halkan záródik mögötte.
Wyne italt tölt, elgondolkodik egy percig. Kiüríti poharát, s a telefonhoz lép. A hívott fél hamarosan jelentkezik. Wyne csendesen beszél:
- Most volt nálam egy Joy Smith nevű újságírónő. Letarolta Markot és Lewist, hogy bejusson hozzám. Utánanéznél egy kicsit? Köszönöm. Húsz percig még ébren leszek.
Ezután vetkőzni kezd. A művelet nem tart sokáig, hiszen mindössze egy rövid, fehér vászonköntöst visel. A fotelba hajítja, a lány hűlt helyére. Végigheveredik az ágyán, karjait összefonja a feje alatt. Már-már elalszik, amikor megszólal a telefon. A kagylóért nyúl, beleszól. Nem lepődik meg attól, amit közölnek vele. Amint befejezi a kurta beszélgetést, kopogást hall.
Nem lenne meglepődve, ha ismét a lány törne rá, de Mark érkezik. Lehajtott fejjel megáll Wyne előtt.
- Lewis mondta, hogy beszélni akarsz velem
- Gratulálni akartam - feleli Wyne fanyarul. - Gondosan őrzöd a házat.
- Nem számítottam rá, hogy tud verekedni. Azt hittem, elfut, ha meglát.
- Tehát tud verekedni?
Mark gyászosan bólint. A fejét simogatja.
Wyne megszánja. Int, hogy távozzék. Betakarózik és lehunyja a szemét.