Fabyen Kft. Original HomeSite

Részlet a My Fair Lord című könyvből.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Quinn a sofőr mellett ült a Daimlerben. Hátul La Livita terpeszkedett, ölében a zsákkal és Erikával. Mögöttük döcögött a felszerelésükkel megrakott furgon. Zavartalanul nyomultak előre az éjszaka tömör fekete falában.
Quinn olykor hátralesett. Megtervezte mozdulatait. Hálát adott Erikának, mert a lány La Livitára tekeredett, csókokkal borította, elvonva figyelmét a zsákról.
Még kétszáz méter, gondolta Francis. Baljával a cuccért kap, jobbal kilöki az ajtót, és máris kivetődik az útra. Összegömbölyödve a korláthoz gurul. Felpattan, átveti magát fölötte, és ha mostanában nem nőttek sziklák a Gerle-öbölbe, máris szelheti a habokat. Bepattan a reá várakozó motorcsónakba (Yasha remélhetőleg elhozta!?), és elhussan a fenébe. A szurokszerű éjszakában legfeljebb véletlenül találhatják el. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy La Livita utánadurrant néhányat.
Erika lerántotta a cipzárat a playboy nadrágján. Szinte bántóan recsegtek a fémfogak a csendben.
Quinn elvigyorodott. A nô ôt akarja felhúzni. Hiába, mégiscsak La Livitának okoz örömet. Végső soron.
Erika gerlehangon kuncogott. - Beleültem a nagy jóba.
- Mindjárt lesz neked fenékig tejföl - nyögte a playboy.
A sofőr pajkosan mosolygott. Quinn érezte, hogy a lány térde a hátához feszül a támlán keresztül. A zsák a két ülés közé szorult.
Francis hátraszólt.
- La Livita, elvesztett valamit.
- Mit? - sóhajtotta az elfoglalt playboy.
- A morális gátlásait - kezdte Francis. A zsák említésével folytatta volna a felsorolást, elkészülve a nagy ugrásra, de nem maradt rá ideje.
A Daimler lámpáinak fényköre rátapadt az úton keresztben álló Volvóra.
A sofőr fékezett.
Quinn átkozódva a zsákért kapott. Még nem érték el a Gerle-öblöt, és máris veszélyben az egészségük.
Jobbjával előrántotta a pisztolyát, és mivel több keze nem volt, a súlyos zsákkal vágott hátra, hogy La Livitát végigfektesse az ülésen, jól nevelt testőrhöz illőn.
A következő pillanatban kiugrott a kocsiból. Összegömbölyödve a korlát felé hemperedett.
A bokor, amelyhez közeledett, tüzet nyitott rá. Pályakorrekcióra volt szükség.
Gurultában visszalőtt, a kocsi alá lódította a zsákot. A pillanatnyi csendben meghallotta, hogy valami kipottyant belőle. A karikára emlékeztető tárgy görgött néhányat a saját tengelye körül, mielőtt elnyugodott volna.
Közben kipattant a Daimler ellenoldali ajtaja, s a szexuális ténykedésében durván megzavart La Livita bősz csatabőgéssel kivetődött az aszfaltra.
Quinn a Daimler mögött veszteglő furgonhoz igyekezett. Flikk-flakkolva, meggörnyedve rohant. Végre elnyúlt a bal oldali első kerék mögött.
- Hé - bömbölte az egyik útonálló bokor. - Senkit nem lövünk szarrá, ha a tökös Quinn gyerek idehozza a zsák aranyat. Mindenki más ép bőrrel elmehet.
La Livita az arany szó hallatán belelőtt a bozótba. A válasz nem késett. Mennydörögve megeredt a golyózápor a másik irányból is.
Quinn a torkolattüzeket leste. Mivel azonban neki is volt, őt is hamar belőtték. Odébb kellett mennie.
Erika vérfagylaló sikolyokat hallatott a Daimler belsejében. A sofőr élettelenül átbukott a szétzúzott szélvédőn.
A furgon vezetője lehasalt Quinn mellé, és szorgalmasan lövöldözgetett. Ezt látván Francis megint a zsákra gondolt. La Livita oldalán vállalt testőrködése elsősorban az aranyszállítmányra vonatkozott, s legfeljebb csak másodsorban a playboy személyére. Ô legalábbis így értelmezte a nagy izgalomban. Az vesse rá az első követ, aki bármely playboyt vonzóbbnak talál egy zsák aranyholminál.
Francis elaraszolt a Daimlerhez. Kihúzta az ajtón a félájult Erikát, és lefektette a földre.
Golyók kopogtak a karosszérián. Quinn átkozódott. Géppisztoly ellen stukkerral, ez majdnem olyan, mintha lepkehálóval elefántra. Megpaskolta Erika csupasz fenekét.
- Kússz be a zsákért!
A nő némi idegfeszítő sikítozás kíséretében teljesítette a parancsot.
La Livita bevetette magát a bozótba. Szünet nélkül ontotta a golyókat. Neki való buli tombolt.
A támadók fickósan tüzeltek. Várható volt, hogy perceken belül közrefogják és szitává lövik őket.
Valamit tenni kellett halál ellen.
Quinn szíve nem fájt La Livitáért. Foga a zsákra fájt.

Jobbra pillantott, figyelve, hová célozzon, amikor a sápadozó Hold fényében azt látta, hogy egy jókora kő zuhan alá a magasból. Azután valaki felnyekkent, s egy géppisztoly elhallgatott. Quinn bólintott. Gondolta, a sziklafal bontja magát afölötti felháborodásában, hogy évezredes nyugalmát háborgatják.
Még egy kő szárnyalt alá. Újabb fegyver némult el.
Quinn elégedetten megállapította, hogy nem rá vetik az első köveket, s a tetejébe jól céloz a hegy.
Erika, miután megszerezte a zsákot, felmarta a földről a halott sofőr pisztolyát, és beszállt a lövöldözésbe. La Livita elôrebbent a bozótból, felkapta a csomagot, és eltűnt újra.
Quinn gyors egymásutánban elátkozta párszor. Közben leterített egy géppisztolybuzeránst, dőltében elkapta, fedezte vele magát, míg bekúszott a kocsi alá a nyitány során elgurult tárgyért. A zsákmányt az ingébe lökte, majd futásnak eredt, hason. Sebtében arra is szakított időt, hogy tárat cseréljen.
- Quinn! - hallatszott La Livita ordítása.
Quinn el volt foglalva egy agresszív bokorral. Elnémította a mögötte lapuló alakot. Tovább csörtetett a Gerle-öböl felé.
Hirtelen pokoli lökést érzett a lábán. Valami nekiütközött. Nem az éjféli expressz. Megtántorodott, de sietett tovább, ha bicegve is.
Újabb kő robajlott el a levegőben. Megint elcsöndesedett egy géppisztoly.
Quinn kínosan elvigyorodott. Megközelítette a tervbe vett salto mortale színhelyét. A hirtelen csendben visszafordult. Valami frappánsat akart mondani. Beleizzadt az agya, de nem jutott eszébe semmi. Viszont olyan érzése volt, mintha amputálták volna a lábát. Nem mert lenézni. Tartott tőle, hogy felfedezi: azért olyan érzékeny, mert kedves végtagját lefűrészelte egy sorozat.
Látta, hogy La Livita, akár valami westernhős, megáll az utolsó ellenféllel szemközt. Célzásra emelték fegyverüket. Arcuk eltorzult.
- Volt egyszer egy Vadnyugat - morogta Quinn, amikor eldőlt a két alak.
Nem érdekelte tovább a zsák. A korlát érdekelte. Eltökélte, hogy átugorja.
- Francis! - sikította Erika. Futásnak eredt, kezében a stukkerral, amit határozottan rá szegezett. Szándéka komolynak látszott. Valaminő, csakis általa ismert okból ölni akart. Női logika.
Quinn hülyének érezte magát. Nem bírt mozdulni, hogy előbb lőjön.
Erika megtorpant, kiáltott valamit. Feljebb emelte a fegyvercsövet. Francis homlokára célzott.
Ekkor Quinn válla mögül elrugaszkodott egy kő, és térdre vetette a nőt.
A kődobáló megrántotta Francis karját. Átlendültek a korlát fölött. Egymás mellett zuhantak a vízre. Elmerültek. A felszínre rugdosták magukat. A ladikhoz tempóztak, bekapaszkodtak.
Quinn sebtében elkötötte a csónakot. Beindította a motort. Megmarkolta a kormányt. Fújt egyet, útitársára nézett. Meghökkent, attól tartott, vizionál.
Nem Yasha ült vele szemközt, kifulladtan, ázottan, fogvacogva.
- Elveszett a kalapom, a francba - mondta a lány dühösen.
Quinn nem értette a motorzajban.
- Mit mond?
- A kalapom!
- A kalapja - vont vállat Quinn. Kinyújtotta a lábát. Megörült neki, hiszen megvolt. De marta a só. Ott, ahol vérzett, és amúgy is fájt. Tébolyítóan fájt. Nem akart odafigyelni. Ismét előrehajolt.
- Volt kalapja?
- Ha elveszett!? - kiáltott vissza a lány.
A következő pillanatban elrugaszkodott az ülésről. Átkarolta Francis nyakát. Vizes, sós ajkával rátapadt a szájára.
Egyensúlyukat vesztve belebuktak a padlón felgyűlt vízbe. A motorcsónak lelassult. Forogni kezdett.
Francis érezte, hogy az inge alá rejtett karika a mellkasába nyomódik. Kiszabadította magát. Elkapta a kormányt, egyenesbe igazította a csónakot.
Itt elvesztette a fonalat. Az öntudatáét.

Š Vavyan Fable 1990 - 1993