A férjem kezébe nyomtam a Halkirálynő és a kommandót, hogy olvassa csak el, mitől zúgott belém menthetetlenül. Határozottan felismert. :) Egyvalamiben nem értettem egyet veled nagyon sokáig. Nem hittem el, hogy létezik olyan kapcsolat, ami az évek múlásával is parázslik, lángol, gyomorszorítóan szép tud lenni, hogy kamaszos hévvel lehet kívánni ugyanazt a férfit. Ez csak írói túlzás (túlkapás!) lehet! De basszus, megint neked volt igazad! Létezik ilyen! Ő 9 éve a szeretőm, 6 éve a férjem, két gyönyörű szerelemgyerek szülei vagyunk, és a tűz egyre lobog bennünk egymásért. Honnan tudsz te ilyeneket??? :) Iric

A Kedves, mint egy kéjgyilkosban döbbenetes volt a témaválasztásod, hogy olyasmihez nyúltál, "amiről nem beszélünk", olyan emberek szemével láttattál, akikével "nem szoktunk nézni" (a sorozatgyilkosra, meg a háborús novella szereplőire gondolok). Általában ezekre csak annyi jut, hogy ők a gonoszok, ellenük harcolunk, de arról ritkán olvashatunk, hogy ők mit gondolnak, mit miért csinálnak. A Rossz ómen-ben valami megbabonázó volt, ahogy lépésenként bevittél a hős mániáinak mélységeibe. És aztán még nagyon tetszett, hogy az egész kötetnek lett egy kerete, amire végül felfűződtek a történetek, és meglett a végén a feloldás. Szilvi

Anyu vette meg a Kedves, mint egy kéjgyilkos könyvedet, ő olvasta először, és nyafogott, hogy neki nem tetszett, nekem se fog. Mivel nem fedi egymást az ízlésünk, kíváncsian nekiláttam, valósággal faltam a történeteket. Eleinte motoszkált bennem, hogy írok neked és megkérdezem, hogy "ezt most miért?", aztán persze olvastam tovább. Döbbenetes könyv. Döbbenetesen jó, nagyon-nagyon tetszett. Szilvi

Bármilyen korban, de főleg gyerekként az ember a mesék csodás világára kíváncsi, mert szeret álmodozni, hogy milyen is lehet kivételesnek lenni. Közben válogat, hogy ilyen szeretnék, ilyen nem szeretnék lenni. Ifjabb korban könnyebb elhinni, hogy az emberből bármi lehet, akár még királyfi, királylány is. A te történeteidbe éppen úgy képes beleélni magát az olvasó, mint gyerekként a mesékbe (még a legbrutálisabb kéjgyilkoséba is). És éppen úgy válogat is. Bogyi

Az Álomhajsza című könyved leírhatatlan víziókat közvetített. Valami olyan élményt adott, amit nem tudtam megmagyarázni magamnak. A mai napig nem értem a könyv titkát, de rájöttem, már nem is vágyom arra, hogy megtudjam. Annyi bajon segített át ez a történet, hogy ha soha más könyvet nem olvastam volna életemben, az sem bántana. 100 000 000 000 000 köszönet ezért a csodáért. Cyberpunk

Mindenekelőtt a Kék Könyvről: igazi hullámvasút... néhol zsigerrántó, nyomasztó-fullasztó, megríkató, utolsó történetében feloldozó, hosszú éjjeli gondolkodásokra késztető. Egyszóval mesteri, köszönöm neked! Egérke

Az elmúlt pár hetet kórházban töltöttem. Elég gyakran cserélődtek a szobatársak. A végén maradtunk hárman. Egyikünk a Vakvágtát olvasta, a másik a My Fair Lordot, én meg a Kéjgyilkost. Közben jól kibeszéltük az összes többit is. Nincsenek véletlenek, a sors hozta ezt össze. Nem szoktam véleményezni a könyveidet (csak olvasni), de a Kéjgyilkos más. Be kell vallanom, első nekifutásra nem tetszett. Pár napot aludtam rá, és akkor megvilágosodtam. Kellett egy kis idő, míg eljutott a mélyebb tudatomig, hogy mit is olvastam. KÖSZÖNÖM! Andrea

Köszönöm neked magamat! Most jöttem rá, hogy a te könyveid mintájára építettem fel a személyiségemet (más példa nem is nagyon volt, hacsak nem vesszük annak alkesz, gyerekverő szüleimet), és még csak nem is tudtam róla ez idáig. (Valószínűleg ezért működött ilyen remekül). :) Presh