Shondra türelmetlenül várta az estét. Amint elszabadult az irodából, hazahajtott. Sajtsalátát készített, a pamlagra roskadt a tállal, és a tévé bámulásába merült.
Azonnal észrevette, amikor a fickó elfoglalta leshelyét a szemközti díszbalkonon.
Ekkor bekapcsolta a gondosan elrejtett kamerát.
Ölbe vette a laptopot. A felvevő nyomban a monitorra adta a képet. Ő pedig a távirányító segítségével ráközelített a kukkolóra. Még annak erkélybéli helyváltoztatásait is képes volt követni. Így nem csupán szemmel tarthatta az éjjellátót is használó figurát, hanem el is babrálhatott a róla készült képekkel, kinagyíthatta, elemezhette azokat.
Mielőtt elmélyedt volna új játékában, alaposan körbenézett. Háta mögött, de oldalvást sem látott tükröző felületet. Az ablakszárnyat is olyan szögben nyitotta ki, hogy a leskelődő még véletlenül se szúrhassa ki, mit is nézeget ő a képernyőn.
Készített egy portrét a gyanútlanul kémlelődő fickóról. Kivilágosította a képet, kontúrt adott az arcvonásoknak.
A lesőlény kábé negyvenöt éves volt. Fekete kalózkendője alól árulkodóan előkandikált egy ezüstszőke hajtincs. Középmagas homlokában ráncok hullámzottak. Skandinávszőke szemöldöke, vízkék szeme, horgas orra, puhán dús szája, hegyes álla, kurta nyaka volt. Bőre zsírosan, tompán csillogott. A petyhüdés mutatkozott már az álla két oldalán és a járomcsontján.
A fickó hallott valamit az álcázásról, erre vallott a fejkendő és az arcára mázolt, sötét színű alapozó. Öltözéke, vékony bőrkesztyűje feketéllett. Ám arról megfeledkezett, hogy a nyáréji meleg és persze az izgalom - pláne gerjedelem - hatására kiadósan verítékezni fog. Bizony, átizzadta sminkjét.
Átlagos, gyanútlan áldozat aligha szúrta volna ki ottlétét.
Áldozat. Jóllehet, az erkélyen kushadó távcsöves fickó fizikailag nem nyúlt Shondrához, még-is áldozatot csinált belőle. Hiszen összetapogatta, beszennyezte őt leskelődő pillantásaival. S az általa érlelt szándékkal. Nyilván nem sokáig fogja beérni a kukucskálással.
A lány elmentette az arcmást, felpattant a világhálóra, és sürgönyzött egy régi ismerősének, azt kérdezve tőle, mennyire bátor a szíve.
Az illető épp a szeren lógott, és tüstént válaszolt, tudatván: ő egy oroszlán.
Nem fényezte magát, tényleg az volt: melldöngetős, hiú oroszlán. Az a fajta, akivel élmény együtt dolgozni, ám a magánéletben ívesen kerülendő, mert neki minden csak úgy jó, ahogyan ő gondolja/csinálja.
Shondra elküldte a képet Oroszlánnak, azt kérve tőle, nézzen utána a fickónak.
Hamar megjött a felelet: hoppá, te illegális szívességet kérsz tőlem?
Figyelmeztettelek, hogy ehhez bátor férfi kell, írta válaszában. Sejtette, mi következik.
Mit kapok cserébe? - firtatta Oroszlán.
Shondra gyakorlottan megígérte, hogy hálából elmegy vele vacsorázni, moziba vagy sziklát mászni.
Kevés, billentyűzte a pasas, ez mind kevés.
Rendben van, akkor felkereslek álmodban, és elvágom a torkodat, felelte a lány.