A lány feláll. Cigarettára gyújt. A falhoz támaszkodva nézi a társaságot, és valósággal émelyeg. Ezek itt azt hiszik, hogy David Chennes az Isten? Mi egyébért bámulják ily elragadtatottan? Szinte olvadozik a pillantásuk. Nem férfiemberekhez méltó ez a viselkedés. Látták már egyáltalán szalmakalapban, metszőollóval, netán olajos ronggyal a kézben Istenüket? Aligha. Bizonyára azt gondolják, Chennes akkor is Isten, ha szabadnapos. Hát nem az.
Tania felnevet. Amikor többen rámerednek, elkomorodva porolgatni kezdi a nadrágját. Civilben vannak, a lány a legcivilebb. Félvállas pólót visel, kihívó mellei két irányba tekintenek. Nadrágja csak a derekán szűk, de ott fullasztóan. A továbbiakban dúsan ráncolva omlik alá, ám valahogy mégsem leplezi el hegyes, izmos fenekét. Elöl két hatalmas zseb díszeleg, úgy csípőtől térdig. A bugyogó szárát bokánál csillogó csatok vonják össze. Mindenki őt bámulja, David is, természetesen. Tania felnéz a porolgatásból, és a társaságra mosolyog.
Nem csodálkozik, hogy mosolyát nem viszonozzák. Éppen ez az; zavarának tárgya korábbi meggondolatlansága. Felér egy gyilkossággal, ha csatába induló társaink előtt véres eshetőségeket pengetünk, és ha Tania belegondol, a négy jelölt egyikének sérülését, halálát sem kívánja, sőt. Kedveli ezeket a bálványimádókat, bálványukról nem is beszélve. Jó volna most hirtelen valami kedves ötlet, egy mondat, amivel élét vehetné a korábbi kellemetlen megjegyzésnek.
Nem jut eszébe semmi, de talál még egy porszemet a nadrágján. Ezt lesöpri, és ezzel mintegy kiüti a cigarettát saját kezéből. Az égő cigaretta nem megy messzire, belepottyan a bal zsebébe, aztán eltűnik szem elől a hosszú alagútban. Tania nem mer utánanyúlni. Két ujja közé csippenti a nadrág szárát, és eltartja a bőre közeléből. Megint a zsebbe kukucskál: a helyzet romlandó.
Sacha Taniához ugrik, és lelkes csapást mér a tompán füstölgő zsebre, majd végigpüföli a lányt a hasától a térdéig. A parázs égeti a vásznat, Tania combjába süt. A lány kiszabadul valahogy az indián markából, fél lábon előreugrál, felkap az asztalról egy gyümölcsleves poharat, és a társaság derültsége közepette, szájával lefelé az alagútba ejti azt, majd diadalmasan körülnéz. Kész. A probléma megoldódott.
A csillogó csatok alatt kis patak indul, hogy belefolyjék a szandáljába. Elkomorulva megrázza a lábát. Az eredmény siralmas. Mintha vérfürdőt vett volna, a meggylé átitatja combjától a padlóig. A legsértőbb mégis az, hogy Pablo kivételével az egész társaság röhög. Nem is akárhogyan.
Attila hátraveti magát a székben, ugyanakkor a széke is hátraveti magát. Attila esik nagyobbat.
Sacha szeme felragyog:
- Mi ez? Láncreakció? - Mindazonáltal elindul, hogy fölsegítse Attilát. Bőrtalpú mokaszinjával rárohan a tócsára, s a továbbiakban kecses siklórepülésre vált, ezt spárgával fejezi be. Elegáns röptét az asztal pereme némileg lefékezi, midőn találkozik a fejével. Ám a fizika mindenkor fizika marad, főleg akkor, ha páran összefognak, hogy jobb kedvre derítsék Davidet. A háborgatott asztal felkapja Sacha felőli lábait, mire az ellenoldalon földcsuszamlás veszi kezdetét. Nicholas szétvetett karokkal, fejjel előre Pablo ölébe veti magát a terítőről.