Lehasalt egy bokor mögött, és szemügyre vette a villát. Kiszemelt egy nyitott franciaablakot. Még nem indult neki, várt. Az épület csendesnek rémlett, néhány emeleti ablak mögött villanyfény ragyogott. A kocsifelhajtón spenótmetál Buick állt. Sofőrje a közelben levegőzött.
Pikírt nem látott más élőlényt. Bokortól bokorig lendülve megközelítette a csábító franciaablakot. Aztán lehasalt, azt figyelve, mit művel a sofőr. A fehér zakós férfi sétálgatott. Fel-alá járt a kocsi mellett, olykor az égre pillantott, mintha azt ellenőrizné, fogyott-e a telihold, mióta utoljára megtekintette. Jól megtermett alak volt, furcsán hosszú lábú, rövid törzsű, amolyan nyakbaszakadt. Amikor elunta a magatehetetlen holdat, kinyitotta a kocsiajtót, rongyot ragadott és nekiesett a lökhárítónak, hogy vakító fényesre dörzsölje.
Pikírt belépett az ablakon. Meghúzta magát a vastag bársonyfüggöny rejtekében, befelé fülelt. Mivel nem hallott semmi gyanúsat, lábujjhegyen átszelte a szobát. Vaktában haladt, némi irigységet táplálva a denevérek radarja iránt. Az ajtóhoz érve újra hallgatózni kezdett.
Lenyomta a kilincset, és kilesett a folyosóra, amely elment volna egy előkelő szálloda halljának. Két kutya hevert az emeletre vezető lépcsősor aljában, mindkettő angol szetter. Ennyi erővel birkák is őrizhették volna a házat. Amikor Pikírt átlépett a kutyák feje fölött, az egyik meglebbentette a farkát. A másik fel sem tekintett, hanyatt fekve, szétvetett lábakkal aludt.
Pikírt nesztelenül futásnak eredt. Amikor felért az emeletre, látta, hogy a barátságosabb szetter a sarkában lépdel. Nem törődött vele, bekanyarodott a folyosóra, és benyitott az első ajtón.
A szobában egy férfi állt a félretolt könyvespolc előtt, és éppen a videokazetták dobozba csomagolásával foglalkozott. Nem lelkesíthette a feladata, mert az ajtónyitás hallatán reménykedő ábrázattal megfordult, abban bízva, hogy segítség érkezik. Pikírt láttára megkövült egy pillanatra, de aztán a hónalja felé kapott.
Shanon a levegőbe emelkedett. Előrenyújtott lábbal, kellő lendülettel érkezett a férfi mellkasára. Félreütötte a pisztollyal hadonászó kart.
A meglepett férfi elejtette a stukkert, fájdalmában meggörnyedt, de a következő pillanatban előrelendült, majd egy faltörő kos technikájával Shanon homlokába öklelt. Pikírt villámgyorsan kitért előle, aztán a férfi meglévő lendületét kihasználva félfordulatból a tarkójába rúgott.
A pepita öltönyös férfi meg sem állt a falig. Ott felsebezte a homlokát. Kissé megszédült, de fordult, támadott. Shanon nem engedte közel. Kitért előle, megugráltatta, várta a megfelelő pillanatot. A pillanat késett, egy doboz ott állt az útban: Pikírt nekihátrált és elbotlott benne.
A férfi úgy döntött, hogy ráveti magát. Fájdalmas meglepetés érte, amikor a háton fekvő nő lábainak ollójába szorult. Shanon a testének egyik legkényesebb pontját fogta satuba. Mielőtt felkiálthatott volna kínjában, felemelkedett, és fejjel előre nekilendült.
Pikírt az elröpített férfi után vetődött. A biztonság kedvéért leütötte, aztán betaszigálta a fal mellett álló kanapé leomló terítője alá.
Ezután a kazetták alatt roskadozó polchoz sietett, attól tartva, hogy elkésett: amit keres, az talán már az egyik dobozban lapul. Szerencséje volt, megtalálta a Lerner Indra feliratú dobozt. Kivette a sorból, és belesüllyesztette zubbonya zsebébe. Aztán felkapta a gazdátlan stukkert és betűzte a nadrágja derekába.
Valaki rátette a kezét a kilincsre.
Pikírt megpördült, egy pillantással felmérte a szobát. Néhány széket, egy íróasztalt látott. És a kanapét.
Lendületet vett és felhasalt a levegőre. Ezzel a szárnyalással a leütött fickó mellett termett. Beljebb taszigálta az ájultat, eligazította a földig lógó terítőt. Kissé nyomorogtak.
Az ajtó kinyílt. Az angol szetter ballagott be a szobába. Leszegte az orrát és csalhatatlanul eltalált a kanapéig. Megpróbált alábújni. Barátságosan lengetett farkával a padlón dobolt, felkavarván némi port.
Shanon azt latolgatta, hogyan törhetne ki. Az eszméletlen férfi rengeteg helyet foglalt, csak szorosan hozzásimulva fért el mellette. A kutya rajongása végzetesnek ígérkezett.
Léptek hallatszottak a folyosón.
A szetter felült, az ajtóra meredt. Az utóbbit tette Shanon is a terítő sarka mellett.
Fiatal férfi lépett a szobába. Merev vonású, kifejezéstelen arca volt. Öltönye tűpettyes, cipője fényesre suvickolt. Becsukta maga mögött az ajtót. Felmérte a sorsukra hagyott dobozokat, de nem állt oda, hogy folytassa a félbemaradt munkát. Halkan hümmentve letelepedett, egy fotelba. Keresztbe vetette a lábait, és nem bánta, hogy a szetter odaül mellé, a fülét vakartatni. A kutya nem érte be ennyivel, egyik mellső lábát feltette a férfi combjára, s közben megpróbálta arcon nyalni. Bár a fickó félrerántotta a fejét, a szetter szentül eltökélte magát a csókra.
Pikírt kínban figyelte a jelenetet. Nem tudta, mitévő legyen. Mivel előbújni és újra verekedni nem volt kedve, arra várt, hogy a férfi elunja magát és kimenjen. Úgy festett, erre sokáig kell várni. A fickó vakargatta a kutya fülét, s időnként félrekapta a fejét. Shanon megdühödött. Gondolta, lefogja a pasast. Miért mindig a legszebb pillanatban hajol el az epekedő szetter elől?
Újra nyílt az ajtó.
Camea Kisi lépett a szobába. Az angol szetter talpra szökött, és elé rohant.
- Hová lett Bob? - kérdezte a nő. Eltolta magától a nyáladzó kutya fejét.
A férfi vállat vont. - Gondolom, elszólította a veséje.
- Nem is baj, ha nem hallja, amit mondani fogok. Öt perccel ezelőtt beszéltem Tetoválttal. - Kisi itt rövid hatásszünetet tartott.
A férfi felkapta a fejét. - Nagyszerű. Hát megvan.
Pikírt csak Camea Kisi arcélét láthatta rejtekhelyéről. Nem sok öröm sugárzott a finom művű profilról.
- Nincs meg. Telefonon hívott. Az erdei háznál tőrbe csaltak minket. Felrobbantották az embereinket. Ez már a második kudarc, Brant. Először te szalasztottad el őket. Úgy fest, hogy segítségük akadt. Meg kell tudnunk, kitől szereztek fegyvert, hol bujkálnak.
- Elkapom azt a kis buzit! - sziszegte Brant.
- Lehet, hogy Tetovált őt is átverte. Faggasd ki. . - A nő hangjából fenyegetés csendült ki. - Nem a terveink szerint alakulnak a dolgok, Brant!
Az ájult férfi - ô lehetett Bob - felsóhajtott. Pikírt szélsebesen a szájára tapasztotta a tenyerét. Érezte, hogy az ernyedt test izmaiba visszaköltözik az élet. Ráhasalt Bob hátára. Régen került férfival ilyen intim közelségbe. Kétségbeesetten ügyelt, hogy ne mozdítsa meg a kanapét, ne üssön zajt.

A kutya megneszelt valamit. Mivel a beszélgetők elmulasztották a füle tövét simogatni, elindult a heverő felé, hátha azon a tájékon több szeretetre lelhet.
Camea Kisi italt töltött. Aztán éles hangon folytatta: - Tetovált azt mondta: máris csomagolhatunk, mert megfeküdték a gyomrát a trükkjeink. Beígérte, hogy rövidesen újra hallat magáról, de annak sem fogunk örülni. Minél előbb meg kell találnunk, mielőtt befűt nekünk. Intézkedj, Brant! Kerítsd elő Bobot, hogy fejezze be a csomagolást és tüntesse el innen a kazettákat. Vegyétek kezelésbe azt a nyálas hekust is! Meg kell tudni, hol tart a rendőri nyomozás. Nyomás!
Bob felemelte a fejét a kanapé alatt. Pikírt betapasztotta a száját, aztán tarkón ütötte. Mire ezzel végzett, a kutya tolta be a mancsát a terítő alá. Körmei végigszántották Shanon karját. A nő tudta, hogy közel a vég. Egy angol szetter kiköveteli, hogy szeressék, ha fene fenét lakmározik, akkor is. Pikírt kétségbeesett.
Camea Kisi ráripakodott a töprengeni látszó Brantra: - Mozdulj meg! Menj, tedd a dolgodat, ha kedves az életed!
- Quintaróékkal mi legyen? - kérdezte a férfi epés hangsúllyal. - Őket tovább akarod rejtegetni? Tőlük is meg kellene szabadulni.
- Quintaróval ne legyen gondod. Őt rám bízhatod - felelte a nő. Tűsarkai átszelték a szobát. Jég csörrent, az ágy alatt hasaló Pikírt impressziója szerint a nő mellkasában.
- Persze - morogta Brant. Felkelt, kisietett. Bevágta maga mögött az ajtót.
Bob eltökélte, hogy mindenképpen magához tér. Ismét mozgolódni kezdett Pikírt alatt, aki néhány pillanatra megfeledkezett róla, mert az ágy alá törekvő szetterrel viaskodott. Shanon erősen verítékezett. Amit átélt, stressz volt a javából. Megint tarkón suhintotta a férfit, aztán lökött egyet a kutyán.
Camea Kisi sarkon fordult és távozott.
Pikírt nem tudta, mennyi ideje jöhetett a házba. Úgy saccolta, lehetett vagy negyven év, amit a kanapé alatt töltött.
Kimászott. Nem volt elegendő lelkiereje, hogy visszafelé is a lépcsőházat használja. Több izgalmat képtelen lett volna elviselni.
Az ablakhoz lépett. Szinte nem is látszott a föld, olyan mélyen volt. Aztán a szeme hozzászokott a kinti sötétséghez, és látni kezdett. Frissen felásott, gondozott rózsakert feküdt alatta.
Shanon nem bánta. Begombolta zubbonyát, felmérte a távolságot. Ugrott. Felhúzott térddel áthemperedett néhány tüskés bokron. Gurultában felrémlett előtte, hogy egyszer látott valahol egy falvédőt, ez állt rajta: "Nincsen rózsa tövis nélkül!". A fehér lepedővászonra hímzett szépasszony sodrófával űzte hitvesét.
Shanon kikecmergett a bokorból. Minden porcikája sajgott. Felsértett halántékáról vér szivárgott a nyakába. Átaraszolt a kerten. A nyakbaszakadt sofőr a hátsó lökhárítót glancolta, szája sarkába tolt cigarettája mellett torz hangon fütyörészett. A nyitott ablakban vonított a kutya.
Az erdő árnyékolta úton halkan járó motorral egy kocsi közeledett. Reflektorfénye elvakította Shanont, így nem tudta megállapítani a jármű márkáját. Nem lehetett biztos benne, hogy Melotti siet érte, de bármibe beleült volna, csak autó legyen. Szerencséje volt. A Rover állt meg mellette.
Hátradőlt Melotti mellett. Lehunyta a szemét. - Fussunk - tanácsolta.
A férfi körülpillantott. Békés fák álltak őrt az út körül. Elbűvölt bogarak áramlottak a reflektor fénycsóvájába. - Miért? - kérdezte. - Jönnek az emberevők?
- Miért hagy könyörögni? Taposson a gázra!
- Hová parancsolja a fuvart? - kérdezte Melotti. Hangja fanyarabb volt, mint az uborka héja. - Ismeri azt a viccet, hogy az arab talál egy halat a sivatagban? A hal azt mondja: "Ha vízbe teszel, három kívánságodat teljesítem." Az arab beér az oázisba, bedobja a halat egy kútba, aztán felsóhajt: "Ha lenne egy palotám!" Hipp-hopp, ott áll előtte egy palota. Az arab beköltözik, bejárja a száz szobát. "Ha lenne egy háremem!" Egy pillanat múlva hemzsegnek körülötte a nők. Feljajdul: "Hiszen, ha földig érne a farkam!" Hipp-hopp, eltűnik mindkét lába.
Pikírt a homlokára csapott. - Óriási ötletem támadt!
- Éppen ideje - morogta Melotti -, mert egy kocsi száguld utánunk. Ma sincs pisztolyom.
Pikírt hátranézett. Akár egy ijesztő méretű csatahajó, a Buick nyomakodott mögöttük. Volánja mögött csakis a nyakbaszakadt sofőr ülhetett, feltehetően kielégítetlenül, mivel aligha fejezhette be a hátsó lökhárító kifényesítését. Utasa nyilván Brant, a tűpettyes öltönyös, gondterhelt férfi, a Kimmel-Kisi-féle pribékek munkavezetője. Remélhetőleg nem őket üldözik. Bob talán még a kanapé alatt szendereg.
- Ne izguljon - mondta Pikírt higgadtan. - Nekem van stukkerom. Most szereztem. - Egy mozdulattal ellenőrizte, a fegyver ott lapult a jobb veséje fölött.
- Szívesen járok magával vacsorázni - mélázott Raban. - Sosem feledkezik meg a desszertről.
- De nem ám. Mindjárt lövök magának valami ínyencfalatot. Eltalál a Dalos Motoroshoz?
- Ott már jártunk tegnap.
- Mit gondol? Az én életemben nincsen rendszeresség?
- A korsónak a kútra járásában is van némi rendszer, és mégis.
Pikírt legyintett. - Felírok magának két telefonszámot. Van tolla? A mindenségit, van tolla?
- Gondoltam rá. Ott van a kesztyűtartóban. Aztán?
- Egyszerre két helyen nem lehetek. Maga remekül utánozza a hangomat, és így egyszerűbb, mintha elmagyarázná az illetőnek, miért nem én hívom őket. Tehát felírom a két számot. Maga az első telefonnál kiszállt, és feltárcsázza Sapienst. Azt mondja neki, hogy másszon ki az ágyából, és menjen be az irodába. Gondoskodjon mindenről, mire odaviszek neki egy fickót, akinek védőőrizetre lesz szüksége. Ennyi. Aztán hívja Indrát, és ráparancsol, hogy tűnjön el otthonról, ha négykézláb, akkor is. Tegye hozzá, hogy megvan a kazetta. - Míg rendelkezett, felírta a számokat. Aztán megfordult. A Buick elkanyarodott mögülük.
Melotti felnyögött. - Én hogy lehetek egyszerre két helyen? Fuvarozzam a Dalos Motoroshoz, és egyidejűleg telefonálgassak a maga nevében?
- A fuvar sztornó. Elviszem a kocsiját. Jöjjön utánam taxival.
- Hová, az istenért? - jajdult Melotti.
Pikírt elmondta újra. Mire a végére ért, megpillantott egy telefonfülkét.
A zaklatott nőgyógyász kikecmergett a saját kocsijából, és a cédulát szorongatva átkelt az úttesten.