Quasimodo vigyorogva nyit ajtót.
Az előtérbe lépek. Fél percig csak bámuljuk egymást. A fickó egykor zsaru volt, ám felhagyott ezzel, mert többször megpróbálták kicsinálni. Ferde vállal, enyhén megrövidült bal lábbal műkedvelő hekus vált belőle, jóllehet látszólag nyugdíjba vonult. Régi edzője és barátja segítségével visszanyerte és őrzi legendás formáját. Talán még ma is meg tudna verni. Az unokabátyám. Elmúlt ötven, sötét hajában ősz tincsek sorjáznak. Szemrése keskeny, kissé ferdén metszett, szeme kék. Orra fenyegető, ajkai szenvedélyességről vallanak. Álla széles, előreugró, markánssá teszi arcvonásait.
- Itt van Cyd? - kérdezem.
- Elment már. Doyen után szaglászik. Bepipult a palira, amiért a pribékjei megkergették. Egyébként eldugtuk a foglyot, hogy ne kelljen folyton hurcolnia. A könyvek viszont itt vannak, és mondhatom, rendkívül érdekesek. Mi a terved?
- Voltaképpen nincsenek terveim. Denisa zsarolja Doyent a naplóval. Tőle kérdezd, mit akar.
- Tőle nem kérdezem. Hazudik, mint a vízfolyás.
Quasimodo a nappaliba sántikál. Ilyen lehet egy táncterem. A helyiség közepe üres, néhány fotel, asztalka lapul a falak mentén. A parketta régen látott friss lakkot. Középtájon egyenesen úgy fest, mintha legyalulták volna.
- Nem, Quasimodo. Jót tett neki a baleset. Megszelídült.
- Ezt a szerelem láttatja veled. Olyan szerelmes vagy, mint akkor sem voltál, amikor tíz évvel ezelőtt elhúztad innen a csíkot.
Tudja, hogy erről nem szívesen beszélek. Ezért hozza szóba. Van benne némi önfeledt gonoszság. Az ablak alatti asztalon álló szamovárhoz sántikál. Feltűnőbben húzza a lábát, mint egyébkor. Nem dőlök be neki.
- Kérsz teát? - kérdezi.
- Nem.
- Akkor legalább szemléld meg az akváriumomat. Nemrég rendeztem be.
Gömbölyded üvegedényre mutat. A haláriumban buja salátaféle zöldell. A dzsungelként ható növényzet között néhány apró halacska látható. Úszkálnak, szavuk sincs.
- Aha - mondom. - Megszemléltem.
Rám néz, elvigyorodik. Két kézre fogja a gőzölgő teás csészét. Tudja, hogy szétvet a türelmetlenség. Nem siet azt kielégíteni. Mutatóujja körmével megkocogtatja az üvegedény falát.
- Neonhalak. Módfelett érdekesek. Esznek, úsznak, neonoznak, ikráznak. Az ikrákat kikezdik a csigák. Valósággal átrágják magukat rajtuk. Amikor aztán a kis halak előbújnak, a szüleik kezdenek vadászni rájuk. Egyik nap tele van a víz bébikkel, másnap már egyet sem lehet látni.
- Kész horror. Téged ez szórakoztat?
- Néha órákig elnézem őket. Mélységesen megnyugtató hatást tesznek rám.
- Csodálatos - bólintok. - Miután Cyd nincs itt, talán te elmondhatnád, mit tudnék segíteni.
- Egyelőre mi segítünk neked - mondja féloldalas somollyal. A lávaforró teába hörpöl. Fantasztikusan világos a szeme, az ember valósággal megbűvölten bámulja íriszét, azt remélve, hogy beleolvashat mögötte a gondolataiba. Ezt a feneketlen hatást fokozzák alul-felül egyaránt fekete szempillái, melyek kihangsúlyozzák a kék szempár halványságát. Ráadásul tudatában van tekintete bűverejének. Gyakran tágra nyitja szemét, mintegy fokozva a mágikus hatást. Ilyenkor mintha feltárulna egy csapóajtó, egyenesen a tengerbe. - Az egyik napló segítségével bebizonyíthatjuk, hogy Doyen kiket zsarolt az ő ellenállhatatlan módszerével. Mint tudjuk, elraboltatta rendőrtisztek, bírák, ügyészek, újságírók feleségét, barátnőjét, és áthajtotta rajtuk néhány pribékjét. Ezután visszaszolgáltatta a megalázott asszonyokat, az eseményről készített film kíséretében. Az érintettek természetesen letettek róla, hogy továbbra is keresztezni próbálják útjait. Ha valakiben mégis felmerült az egészséges bosszúvágy, Doyen megismételtette az akciót. Amikor erről beszélek, lesütöm a szememet. Ne érts félre, nem magamat: őt szégyellem.
- Denisa arra akarja kényszeríteni, hogy ő szégyenkezzen.
- Hát ezért meséltem neked erről. Hallgass ide, Daniel. Felejtsétek el Doyent. Veszélyes. Majd én elintézem.
Nem felelek. Quasimodo olvas a vonásaimról. Gondolataimat kibetűzvén felsóhajt, leteszi a csészét, és elfordul, mintha a hínárfőzelékben korzózó halakat figyelné.
- A fogoly, Andersen elmesélte, hogyan szervezték meg a gengsztergyilkosságokat, miként került a méreg borbélykésre, a pezsgőspohárra. Azért tört ki a harc az alvilágban, mert híre jött, hogy a Kokókirály hazalátogat és kiválasztja, ki legyen az itteni megbízottja. Zsíros buli a kábítószerüzlet, nem kell mondanom. Minden bandavezér azon pedálozik, hogy megnyerje a Kokókirály kegyeit. Így aztán diszkréten irtani kezdték egymást. Doyen ígérkezik győztesnek.

- Szexpapa vénséges vén. A Kokókirály fiatalabbat fog választani.
- Szexpapa nincs hatvanéves. Az ő esélyei a legjobbak, mivel eddig is remekül megúszta a gazságait. Csak kevesen tudják, hogy van egy gyengéje. Fura dolog.
- Figyelek - mondom némi éllel, látván, hogy érdekfeszítő közlendője támadt a halairól, s éppen ezt készül előadni.
Megjegyzésem hallatán elveszi ujját az akváriumtól, és visszafordul felém.
- Doyen valahol a lelke mélyén tudatában van annak, hogy gyalázatos dolgokat művel. Valami defektje lehet, mert lelkiismereti válságait abnormális módon orvosolja. Ez hat évvel ezelőtt, a felesége halála után kezdődött nála.
- Meghalt a felesége? Amikor meglátogattuk, az asszony parancsolta az ebédhez.
- Láttad a nőt? - kérdezi jelentőségteljes vigyorral. Tágra mereszti a szemét, mintha el akarna nyelni. Számtalanszor megfogadtam, hogy úszógumi nélkül nem jövök hozzá.
- Nem láttam. Hangszóróból bömbölt Doyenre, és ő nyomban rohant is, hogy teljesítse a parancsot.
- Hát ez az. Szexpapa felesége egy magnószalag.
- Különös - morgom.
- A titkára adagolja a megfelelő utasítást a hangszóróba. Aranyember lehet. Feltehetően ő tartja kézben az egész pornóparadicsomot.
- Furcsa, hogy Omlett nem beszélt erről.
- Mi ebben a furcsa?
Nem felelek. Várom, mivel rukkol elő.
- Belenyúltatok a gyerekpornó-buliba - kezdi elgondolkodó arccal. - Ehhez Doyennek semmi köze. Következésképpen hajlandó lesz együttműködni a rendőrséggel. Átengedi a bűnösöket. Viszont nem szeretné, ha egyéb ügyeire fény derülne.
- Logikus.
- Adjátok vissza a naplót, az emberét. A többit bízzátok rám.
- Mit akarsz tenni? - kérdezem.
Feleslegesen. Nagyon jól emlékszem, mit tett, amikor kiengedték a kórházból, megnyomorítva, nyugdíjazva. Nekiállt edzeni, majd egyenként elkapdosta az ellenségeit, és megküzdött velük. A legyőzöttek homlokán ott virított a névjegye: J, mint Justitia. Ügyes volt, egyetlen összecsapásnak sem akadt szemtanúja. Az egész országot lázba hozta a rejtélyes Justitia. Denisa pedig, anélkül hogy tudta volna, ki a titokzatos személy, az eseményekbe ártotta magát. Így duzzadt legendává a történet.
Legyintek, talán túlzottan tiszteletlenül. Tekintete felhabzsol a tekintete. Pupillája aprócska fekete pötty, legfeljebb gombostűfejnyi. Úgy is érzem magam, mint pillangó a gombostűn.
- Hagyjátok békén Doyent - mondja. - Denisát foglald el valamivel. Csinálj neki gyereket, például.
- Már próbáltam. Felejtsd el a Justitia-legendát. Ezt nem lehet újra meg újra felmelegíteni. Jut eszembe, a napokban lesz a születésnapod. Hányadik is?
- Inkább a fogaidat számlálgasd, mint az én éveimet - morogja. Elfordul, az akváriumba bámul. Felsóhajt. - Már megint felzabáltak egy eresztésnyi bébit.
Odalépek hozzá, megveregetem a vállát.
- Ez az. Ezt torold meg, Justitia. Dobj a lébe néhány halászlékockát és mártsd bele a merülőforralót. Jó étvágyat.
Az ajtó felé indulok. Utánam szól.
- Tíz évvel ezelőtt is hülyének tartottalak, Daniel. Nem változott a véleményem. Legfeljebb néha-néha szüneteltetem.
- Nézegesd a halakat. Azt mondtad, pompásan megnyugtatnak.
Növekvő rossz érzéssel bandukolok az utcán. Lehet, hogy mégis neki van igaza. Mi történik, ha lecsukatjuk Doyent? Lepengeti az óvadékot, és tíz perc múlva szabad lesz. Szabad lesz és dühös.
Ugyanazon átkozott kelepce, amit Quasimodo oly gyakran felhánytorgat. Annak idején, hasonképpen kínos helyzetben úgy döntöttem, lelépek innen. Megnősültem, elköltöztem, megszületett a lányom. Rohadtul éreztem magam a bőrömben. Amikor a feleségem megbetegedett és meghalt, visszajöttem. Addigra Quasimodo belerokkant az ügybe, melynek kellős közepén cserbenhagytam. Néhány hónapig tartó fogcsikorgatás után összefogtunk. Ekkor már Denisa is belekeveredett, s én, aki azt hittem, soha többé nem leszek szerelmes, megismerkedtem a szerelemmel. Végül is, több éves késéssel, elkaptuk az ellenséget. Pontosabban szólva Denisa és Quasimodo intézte el a fickót, mivel akkorra már nem voltam álló helyzetben. Kórházban feküdtem. A sebészek leltek bennem néhány golyót.