"Best
of Fable" idézetek:
|
|
Cavallo kedvence | [2010. 07. 26.] |
A Csontfuvolából:
*Én vagyok te, te vagy én, melyikünk a skizofrén?*
Köszönöm, Péri! :))
| | * * * * * |
mzsofia kedvence | [2010. 07. 24.] |
A pepita macskából:
Férfi = Fallokrata. (Értsd: Farkára nemes, genitális uralkodó osztály; a Fallokrácia tagja.)
Köszönöm, köszönöm, hogy írsz!
| | * * * * * |
Didó kedvence | [2010. 07. 22.] |
Mindig az aktuális! Jelenleg a Jégtánc kb. 8adszor. Jade jellemzése az autósokról!
- Vannak a faltörők. Jönnek mögöttem, én fékezek, mert humán tényezők használják a zebrát, mire a faltörő azonnal sávot vált, gázt ad, majd ő is észlel hirtelen, és vészfékez. Aztán már zizzen is az üvegeshez egy marék törmelékkel, és kéri szépen a tagot, hogy puzlézza össze a szélvédőjét...
És akkor még említésbe hoznám a következő típust. Kalapban van, mégsem Gorbacsov, mi az? A kalapos autós rém! Rém, hogy milyen! Annyit fékezget, hogy már azt hiszed: a féklámpával indexel.... És ekkor ő világcsúcsot fékez, mire te kiütöd a szélvédődet, és kerozin nélkül röpülsz Honoluluig, helyből felszállva!
Beszélnék még a tömegi morcról. Kijön az utcára, aztán csak néz és bőszül, hogy hát honnét ez a sok nép itt szerte-körül? Vérbe borul a szeme, az idege. Biztosan tudja, hogy mindenki ellene él és autózik. És legott támadásba lendül. Ha mindkét keze foglalt az ökölrázásból kifolyólag, akkor térddel nyomja a kürtöt...
A tömegi morc enyhébb formája a müezzin. Az egyén azt tartja magáról, hogy ő tojta a vezetéstant.... Ezt lépten-nyomon hangoztatja, de csak üvöltve. Kiszól, beszól, rendezkedik, anyádba küldöget....
Amúgy pedig az egész közlekedés nem egyéb, mint egy végtelen, folyamatos rangsorvita. Én tépek el, te tépsz el, hülye aki lemarad. És a játszma teljesen emancipált, ha azt vesszük, hogy a nők is pontosan olyan kivagyi majmok tudnak lenni, mint a pasasok!
Nekem éppen aktuális! Nagyon sok igazság van benne! Sőt! De akkor is fetrengtem a röhögéstől!! :) Köszönöm Meseanyó!
| | * * * * * |
Kzella kedvence | [2010. 07. 14.] |
*Jamal vállára hajtottam a fejem.
- Most már tudom, hogy te nem hagysz cserben. Nem rettegek tovább.
- Nincs is mitől - felelte.
- Valamiért belém rögzült, hogy az esküvő után lepusztul minden.
- Majd szép lassan megfeledkezel a fóbiádról.*
(Nászjelentés)
| | * * * * * |
spetra kedvence | [2010. 07. 14.] |
*Ekkor egy pillanatra felocsúdik a drák varázsa alól, és megpillantja a vele szemközt büszkén-boldogan vigyorgó Rongykoboldot. Ez már önmagában is dermesztő látvány, ám az a teremtmény, amelyen mindeközben ül, a legdémonibb viziókat is felülmúlja.*
/Tündértánc/
| | * * * * * |
Móni kedvence | [2010. 07. 11.] |
*Donald a sarkára pilled Iris közelében. Mellkasához szorítja az összeszedett lapokat.
- Emlékeztek? Smythy kérdezte, miként definiálnám a barátságot. Azóta keresem a választ, ha létezik egyáltalán. Azt tudom, ha nem vagyunk együtt, félüresen kong a lelkem. A legeslegrosszabb, amikor éppen elmentek, szerencsére később magamra lelek. Ha együtt vagyunk, folyamatos a pozitív energiaáramlás. Köztetek lelazulhatok, letehetem a kardot-pajzsot, nem kell érthetetlen bizgerálástól, hátbadöféstől tartanom. Tápláljuk egymást, a létező összes értelemben, és még az is sokat dob rajtam, ha ti ledinszteltek valamiért, mert bármely előjelű véleményetek fontos számomra!*
Csontfuvola
| | * * * * * |
Gercsó Krisztina kedvence | [2010. 07. 08.] |
*Úgy látom, jelenkori életünk hívatlan publikum előtt zajlik. Ez a kukkoló tömeg minden történést zsigeri szinten leszól, kritizál. Ily módon durván medsértik a szabadságomat, az életem megéléséhez, a hibáim elkövetéséhez, az örömeim intimitásához, a tökéletlenséghez való jogomat. Utóbbin azt értem, hogy jogom van NEM megfelelni mások elvárásainak. Végtére is itt vannak nekem az enyémek. Szóval az életünk inkább állóvízben röfögés hascsikarással.*
(Csontfuvola)
Donald aranyat érő mondatai, csak sajna ez minden területre igaz. lásd: munkahelyek
Szeretettel Kriszta
| | * * * * * |
Molnár Éva kedvence | [2010. 07. 06.] |
*Francis felkönyökölt, Fabyent nézte.
- Megleptél Lady Sokk. Mostanában az én éjszakáim is lassan múlnak. A hátamon fekszem, és egy jelenetet látok: megérkezem. Képek villódznak. Egy kutya önfeledt öröme, amikor hazaérek. Egy asszonyé. Átkarolja a nyakamat, a vállamra hajtja a fejét, nem szól, szinte fulladozva lélegzik, s ezzel elmond mindent. Később, mit tudom én, mi a szokás, mondjuk: a lábfejemet masszírozza. Tiszta banál. Nekem meg kicsordul a könnyem.
Fabyen nem felelt, nem mozdult. Francis folytatta.
- Amikor hazamegyek, így jön elém Turbo. Majdnem eszét veszti örömében. Csak egy kutya, semmi rafinéria, semmi fölös ész, egyszerűen és tisztán örül, erről szól az élete. Hetven kiló melengető szeretet. Aztán Yasha borul szélesen kényelmes kebelemre, majd végignéz, megvan-e mindenem, kezem, lábam, koponyám ép-e. Kitör a hatalmas nagy beszélgetés, Kobak, Csóró, Tristan a téma. Yasha jövet-menet beleborzol a hajamba, és minden franc tovatűnik a messzi távolban, mintha egy másik világba érkeztem volna, ahol szabad a szeretet, cafrangtalanok az emberi kapcsolatok. Yasha mesél, ételt tesz elém, pár marék zöldséget, majd két ujjal, undorkodva hozza a húskonzervet, nevetünk egymáson, s megint megérint, és én megérintem, mert egyszerűen jólesik, mert ez a melegség forrása, és megint kölykök vagyunk, szertelenül, ártatlanul boldogok, testvérek, s kevésbé fáj, hogy elvesztettük apáinkat, anyáinkat, és csodálatos az egész. De éjszaka másféle megérkezésről képzelgek, Yasha után még egy nő jön elém, az a nő, aki teljessé tudja tenni szép örömeinket, aki az álmot is könnyűvé teszi, mert teste az enyémhez gömbölyödik. Most aztán istenigazából csupasznak érzem magam, Lady Sokk. És mégsem fázom. De rövidesen újra dideregni kezdek. Ezt tudod feledtetni velem.
Fabyen képtelen volt felelni.
Francis nézte tágra nyílt szemét, meglepettségét. Tekintetébe visszatért a gunyoros fény, szája fintorgott.
- Jól van Lady Sokk. Szeretem, amikor ezt látom a szemedben. Ez a látvány vonz vissza hozzád.*
(My Fair Lord)
/Nem te Molnár Éva vagyok/
| | * * * * * |
Settenkedő kedvence | [2010. 07. 05.] |
***Én vagyok te, te vagy én, melyikünk a skizofrén?
***Azok a mackók bűvöletet árasztottak magukból, felküldtek a lelki padlásra.
Aztán ott a porszemcséket hintáló, mézarany fénypászmák között feltúrtam
néhány ládát, bőröndöt, emlékkép-albumot. Különös, a kölyökkor elveszett,
megfakult, letörölt hímpora utáni vágy váltotta ki a legfájóbb nosztalgiámat. Hiszen az a hímpor tesz mindent oly ragyogóvá, édessé, kívánatossá, az tartja távol a vaskalap józanságot, köznapiságot, unalmat. Az teszi velünk a varázslatot: míg velünk van, úgy tudjuk, a meséből származunk, álomi szabadok s csodát tenni és érteni egyaránt képesek vagyunk. Pont.
***- Ne kiabálj, ne izgulj - suttogta.
- Minden okom megvan mellesleg. Ma még kutya fog megmarni, tyúkszemet is kell növesztenem... mindegy! Azt kérdeztem: nincs egy barátod?
Fél szemmel felnézett, de túlságosan bántotta a bágyadt tavaszi fény.
Leeresztette a szemhéját.
- Egy talán van, de te ma tisztára hülye vagy.
***- Miért, te boldog voltál mellette? - érdeklődtem.
Megsúgta:
- Nem.
- És mi a helyzet mellettem?
- Melletted még a szomorút is csaknem összetévesztem a kéjmámorral, mert
általad kezdtem érezni, mit jelent az, hogy élet. Olyan ez, mintha te
szüntelenül delejben tartanál - felelte.
- Akkor érted már?
Nem értette.
Hát ilyenek a pasasok. Még a szamuráj is.
***Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen
elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít,
megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz
varázsló.
***A minap betértem egy könyvesboltba, hogy lássam a kulturális felhozatalt.
Álltak a kötetek a stelázsikon, áttekinthetően, nézegettem őket. Három,
értsd: három eladó köszöntött hangos szóval, s kánonban kérdezték:
segíthetek? Tűnődésbe estem, hogy hát mégis, miként vehetném igénybe őket. A
legszimpatikusabbhoz fordultam, és egy könyvre mutatva kértem, silabizálja ki a címét. Nézze meg, hány oldal. Miről szól? Szépek benne a betűk? Eléggé
nagyok? A boltoson elúrhodott a rököny, hebegett, habogott, holott az imént
még aktívan segíteni akart. Aggódni kezdtem, hogy elveszítheti élete
értelmét, ezért megkértem, legyen oly szerfelett kedves, és mutasson nekem
egy A betűt. Reszkető ujjal rábökött. Kedvében akartam járni, ezért hosszan
örvendeztem az A-nak. Hogy az milyen finom, sikkes, kupolás betű! A pasas
megorrolt rám, s azzal vádolt, hogy hülyét csináltam belőle. Én?!
***- Szeretlek. Megafrázis. De gyönyörű.
***- Mint férfi a férfinak, magyarázd már el nekem, miről beszél ez a tyúk!?
- Két szóban összefoglalom: seggfej vagy.
***- De helyes vagy! Nyalom a szád!
***- Nézz rám - kérte.
- Nézzen rád a halottkém.
- Nem kedvelsz te engem.
- Tényleg?! Ez lehet a magyarázata annak, hogy örömest beléd üríteném a
táramat?!
Meghűlt benne a vér.
- Te akartál etikettesen fellépni?! A helyes kis fiúcskák fel nem foghatták
volna, miért is vegzálod őket.
- Vegzálok? - kérdeztem fojtott hangon.
- Vegzálsz.
- Jó. Hol voltál? Mit csináltál?
- Hullára tudni akarod, hol jártam? Azután jössz velem a sittre?
- Nélküled sosem jutnék oda.
- Vágyol? - firtatta.
- A sittre? Nem tűrhetetlenül.
- Lehallgattam a telefonját.
- De hiszen ez törvénytelen! Kiét?
- Jössz-e velem a sittre?
- Nem megyek, a sitt nem koedukált. Vigyél popsikrémet.
- Ha nem jössz, nem felelek.
- Ha nem felelsz, kiszállok.
- Nem felelek, viszont kilencvennel döngetek.
- Kiszállok kilencvennél! - ígértem.
Megtört és gyónni kezdett.
- Ballerinié a Nem Piskóta. Az irodai vonalára tettem a fülemet.
- Neked az a küldetésed, hogy hülye légy!? Hányan és hányszor
figyelmeztettek: senki pórzsaru vagy, cirkálj az utcán, ügyelj a rendre,
szívlövéssel is mosolyogj! Hallottál valami érdekeset?
- Ühüm.
- Megosztod velem?
- Már-már mindenünkön osztozunk. Ezen nem.
- Mi mindenünkön osztozunk?
- Életünkön és halálunkon.
- Ó, hát Ballerini csak a tiéd?! Kiszállok!
- Ha kiszállsz, meghalsz.
- És ha maradok?
- Maradj, mert élve kedvellek. - Kedvelsz?!
- Igen, de nem tehetek róla. És ellene sem.
- És vele? - kérdeztem.
- Gondolkoztam rajta.
- Mire jutottál?
- Zátonyra.
- Zátonyra?!
***- Ha nem jöttél volna, még huzamosan ellennék egyedül, ám mert elém
bukkantál, állatira fenem magam rád.
***Azt a fejet az oroszlán még bekötött szemmel sem vette volna a szájába.
***Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy
te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s
gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.
***...gyufabuzista...xD
***Ha szeretnéd valóra váltani álmaidat, mindenekelőtt ébredj fel!
***Ne azért legyen itt, mert nem mehetett el, hanem azért, mert kedve volt
visszajönni.
***Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sosem érnél haza.
***Látható-e, mit tesz hozzám éjről éjre az az egyszerű csoda, hogy velem alszik
el, mellettem ébred?! Ha ettől megfosztanának, a halálnál rettentőbb történne velem. Nem mondok, nem mondhatok le róla, hacsak nem ő kéri.
***- Kinyírlak, Achtung! - morogta a KANAPÉ.
***Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az
örökkévalóság.
Tudom, nagyon sok, de ennél több is van a tarsolyomban! :)
Bocsiii! :S
Imádlak Meseanyó! Te vagy az egyetlen, akinek a könyveit újra és újra a kezemben találom meg! De hogy kerülnek oda??? xD
:) Csóközön!!!
| | * * * * * |
Nagy Istvánné kedvence | [2010. 07. 05.] |
*A válás olyan tragédia, amely egy idő után már gyanúsan hasonlít a megkönnyebbülésre.*
(A pepita macska)
*Ugye, milyen helyesek, szépek, tündöklőek a gyanútlan menyasszonyok? Haha! Ragyognak még egyet, utoljára! Mert másnaptól kezdetét veszi a holtig tartó szívás!*
(Nászjelentés)
|
|
